Schmitt Pál fontos nemzeti jelképpé vált

„Miért nem volt elég jó Sólyom László?

Sólyom László jó volt. Köztársasági elnöknek ma Magyarországon legalább egy tucat ember alkalmas. Mindegyik más karakter. Az egyik ebben erős, a másik abban. Mi most azt láttuk, hogy a jelenlegi helyzetben talán érdemes váltani. A nemzet egységét nem kizárólag jogászprofesszorok tudják szimbolizálni, akik egyrészt kiváló emberek, másrészt egyfajta távolságtartás jellemző rájuk. Ezért arra gondoltunk, hogy Schmitt Pál, aki az élet egy teljesen más területéről jön, mint Sólyom László, kétszeres olimpiai bajnok, sportdiplomata, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság volt alelnöke, volt kétszeres nagykövet, négy nyelven beszélő volt európai parlamenti alelnök, kiváló elnök lesz, legalább olyan jó, mint Sólyom. Teljesen más karakter, mint a mostani államfő: sokkal plebejusabb, az emberekhez közelebb álló személyiség. (...)

Sólyom az ellenzéki Duna-kör egyik alapító tagjaként vétette magát észre az idő tájt, amikor Schmitt a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára volt.

Schmitt Pál egy olyan időben volt a nemzet olimpiai bajnoka, amikor a magyar himnusz és az olimpiai bajnokok a nemzet ügyét szimbolizálták. Az 1972. évi olimpiai bajnok párbajtőröző csapat. Schmitt Pál balról a második. Ebben a korszakban nemzet és a nemzeti érzés enyhén szólva is nem volt divat. Március 15-ét csak a forradalmi ifjúsági napok keretében lehetett ünnepelni, március 21-el és április 4-el súlyosbítva. Amikor egy sportoló tiszteletére elénekelték a Himnuszt, az maga a politikai kiállás volt. Azt üzente, hogy a nagy internacionalista tengerben létezik még és helyet kér magának a magyar nemzet. Amikor Schmitt az 1972. évi müncheni olimpiai elődöntőben az utolsó asszóban a szovjet versenyzőt verte meg, az maga volt a szembenállás.

Amit említ, nem egy sima sportesemény volt?

Egészen biztosan érti – legfeljebb úgy csinál, mintha nem értené –, hogy bizonyos ügyek mikor válnak szimbólummá és mikor nem. Az olimpiai elődöntőben  csapatban az utolsó asszóban a szovjetek egy tussal történő megverésekor Schmitt Pál fontos nemzeti jelképpé vált azok számára, akik úgy gondolták, nem az örök és megbonthatatlan szovjet-magyar barátság jegyében kell leélni az életünket. Ekkor Schmitt Pál maga volt a magyarság ügyének a győzelemre vivője a Szovjetunió ellen. Nem biztos, hogy ezt a fiatalok ma értik, de annak idején egy magyar-szovjet focimeccs maga volt az ellenállás.”