Nemzetstratégia

„Miközben a sok „vájtfülű” publicista belpolitikai párhuzamokat emleget, a magyar állampolgárság kérdésében nem árt feltennünk egy kardinális kérdést: hogyan biztosítja a jelenlegi Szlovák Köztársaság állampolgárainak jogvédelmét, alkotmányos jogait? Mert ha olyan jó lenne nekünk Szlovákiában, mint azt a szlovák politika kifelé mutatja, minden rendben lenne. De semmi sincs rendben.

(...)

Az új  állampolgársági törvényt a magyar nemzetpolitika érdeke motiválta, s nem valamiféle belpolitikai sikerhajhászás. Az új kormánynak, ekkora legitimitással erre semmi szüksége. Arra viszont igen, hogy kimondja: Magyarország, kihasználva az uniós védernyőt, nem lehet mindenki lábtörlője. Ráadásul, lassan mondom, hogy Gyurcsány Ferenc is megértse: a történelmi lépést nem hozzánk mérték, hanem az egykori kisantant összességéhez. Romániának, Szerbiának, különböző okok miatt, nincs kifogása a törvény ellen. Csupán a Beneš-kreatúra, Václav Klaus bólogat. Ficóék magukra maradtak, mi meg ne érzékenykedjünk, hanem gondoljunk szüleinkre, nagyszüleinkre, akiknek keményebb próbákat kellett kiállniuk.

A 2004-es népszavazást sem a magyar nép rontotta el, hanem a nemzet ellen politizáló akkori garnitúra. A garnitúrák jönnek-mennek, mint a költöző madarak, ám a világ még nagyon sokáig nemzetekből fog állni. A liberális, korlátlanul habzó törekvések ellenére is. És minden nemzetnek joga az önvédelem. S ami a lényeg: az új törvény (ellentétben az elsietett szlovákkal) nem vesz el senkitől semmit, hanem jogvédelmet ad.”