„Nagyon várom már azt az időszakot, amikor az új kormány bejelentései nem úgy kezdődnek, hogy »az előző kormány…«, hanem elkezdenek végre saját programjukról, terveikről beszélni, s nekem sem kell folyton pontosítanom, amit rólunk mondanak. Ha ez bekövetkezik, végre ráhagyhatom az elemzőkre és gazdaságpolitikai szakértőkre a véleménynyilvánítást, s érdemben megkezdhetem a pihenőidőmet.
Viszont az elmúlt napok nyilatkozatdömpingje miatt - amit a saját becsületünk megvédése mellett azért vállaltam, mert én is szerettem volna minél inkább megnyugtatni a piacokat és ezáltal segíteni a pénzügyi viszonyok stabilizálódását - láthatóan rám szokott a sajtó. Nehéz lesz tehát elkerülni, hogy amikor majd értelmezhető programot hirdet az új kormány, akkor ne nekem kelljen minden elérhető fórumon azt véleményezni. Ezért mielőtt bármi bejelentés elhangzana, jó előre leírom, hogy szerintem egy programhirdetésben mostanság melyek lennének a fontos elemek, illetve milyen fordulatokat lenne tanácsos elkerülni. Viszont a hamarosan elhangzó konkrét bejelentésekre már semmilyen módon nem szeretnék reagálni. Akiknek interjúkat ígértem, természetesen még teljesítem, de ebben a témában új megkereséseket már nem fogok vállalni, hanem mindenkit ehhez a blogbejegyzéshez szeretnék majd irányítani. (...)
Amit először is az elmúlt napok eseményei alapján az új kormány végre meg kellett, hogy tanuljon, hogy miközben ellenzéki politikusként lehet csak választóknak címzett nyilatkozatokat tenni, addig hivatalos kormányként a kettős beszéd már nem működik. Az intézkedések bejelentését egyszerre hallgatják választók, befektetők, piaci szereplők, más országok politikusai és nemzetközi intézmények. Ezek közül talán a választókat lehet a legkönnyebben populista szólamokkal, általános ígéretekkel, vagy szimplán az előző kormány hibáztatásával elaltatni, viszont ezek azok a motívumok, amelyeknek senki más nem ad hitelt, és különösen a piacokat és a pénzügyi befektetőket teszik idegessé, akik viszont gyorsan büntetnek. A büntetés másrészt hamar visszaüt a választókra. Aki tehát ma kormányzati pozícióból nem akarja a választók előtti nimbuszát elveszteni, az kénytelen mindenki más véleményére és elvárásaira is figyelni. Így aztán bármiféle programhirdetésben kiemelt, hangsúlyos helyen kell, hogy szerepeljen a pénzügyi egyensúly és megbízhatóság, és az meg kell, hogy előzzön minden fedezet nélküli ígérgetést.”