„Egy hete a Magyar Televízió környékén keresgéltem a közszolgálatiságot, mondván: az elmúlt húsz esztendőben még a fogalmat sem sikerült tisztázni, és talán itt az alkalom, hogy a politika kicsit hagyja a médiát ezen gondolkodni. De nem volt teljesen igazam, mert nem úgy van az, hogy a Magyar Televízióban nincs közszolgálat egyáltalán, hanem inkább olyasféle helyzet állt elő, hogy miközben az MTV állapota ebből a szempontból minimum bizonytalan, aközben számos produkció tökéletesen betölti a közszolgálati szerepet. (Vagy amit erről közmegállapodás hiányában egyénenként gondolunk.)
Például amikor két ember beszélget, az is közszolgálat; persze nem mindegy, ki cserél eszmét kivel. Az MTV egyik legeldugottabb (kettes csatorna, este tíz utáni kezdés, amikor a nép vadul sorozatokat néz a kereskedelmi tévékben) műsorának arca, Veiszer Alinda nálam etalon. Láttam már hírességekkel, »nehéz« tudós emberekkel, kvázi ismeretlen figurákkal társalogni a Zárórában, és mindig jó volt. Ez nem csak az én véleményem, hiszen vendégei is szemmel láthatóan jól érzik magukat a műsorban. (...)
Éppen ezért a Veiszer Alindákra nagyon kell vigyázni, a gyaníthatóan mérsékelt nézettségű műsorokat ugyanis hajlamos elsodorni az időről időre felszínre törő megújulási láz. Amikor a néző átalakul szimpla statisztikai adattá, abból ritkán sül ki értelmes dolog, mert hát Lagzi Lajcsi lakodalmas izéi is milyen szép számokat produkáltak. Csorgott is a nyála a kereskedelmi konkurenciának. De ne csorogjon. Mert az MTV-nek nem a kereskedelmi csatornákat kell legyőznie.”