Néhány szó a pálinkáról

„Mint tudvalevő, az Európai Unió nem nézi jó szemmel az új kormánynak ezt a törvénytervezetét sem. Az EU-ban ugyanis nem tudják, hogy a mi kormányunk naptárában még messzi van a XXI. század, a mi kormányunk még az 1920-as, kisüsti pálinkafőzést tiltó rendeletnél tart, s ezt akarja betiltani és meghaladni nem kis nemzeti büszkeséggel, de hát az EU bürokratikus és fafejű szervezet, jövedékről meg szeszfőzési korlátozásokról papol, ráadásul hatalma van.

Ezért a Fidesz, mintegy kvintesszenciáját adva létezésének és világfelfogásának, elkerülendő az EU-rosszallást és a retorziókat, »a pálinkát nem szeszes italként, hanem a lekvárhoz és a mézhez hasonló, sajátos kistermelői termelvényként kezeli, s ezáltal a pálinkát kivenné a jövedéki szabályozás alól, megszűnne mindenféle hatósági ellenőrzés, a delikvensnek pedig nem kellene saját gyümölcsössel rendelkeznie a főzéshez, elég volna, ha gyümölcstulajdona lenne«. Felhívom a figyelmet a termelvény szó gyönyörűségére. Ami ott a csatos üvegben párállik, az nem pálinka nevű termék, hanem sajátos termelvény. Ha az EU-nak baja van, kötözködni akar, tessék, jöjjön ki, csak annyit fogunk neki mondani, hogy ez itten termelvény; már eleve tolmács sincsen, aki ezt rendesen le tudná fordítani nekik. Jöhet ide személyesen Barroso is az összes emberével, meg fogjuk kínálni a termelvényünkből, kicsit zavaros és mérgező a rézelejétől, kicsit penetránsan büdös a rézutótól, de a mi termelvényünk, meghúzzák, megszédülnek, a gyomrukhoz kapnak, tántorognak, okádnak, a székre rogynak, s ha valami fenntartásuk van, meg lesz nekik mondva: ez nem pálinka, ez méz. Vagy málnalekvár, most vettük el a medvétől.

És akkor még ott lesz a lehullt alma a kosárban, hogy az márpedig nem gyümölcs, hanem gyümölcstulajdon, ha nem tetszik, hívjunk ügyvédet; jogászkodva vagyunk csak igazán elemünkben… Hát ha ez nem a Kádár-korszak, vagy még annál is korábbi éra: a magyar narancsé, akkor nem tudom, micsoda.”