„A magyar választók többségének ugyan elege lett abból, hogy nem emelkedik az életszínvonala, a kormányok gyengén kormányoznak, lopnak stb. (ahogy a weimari Németország többsége is érezhetett hasonlókat, amikor Hitler pártjára szavazott), de attól még tény, hogy ennek a lelkiállapotnak a hatására olyan jobboldalra szavazott, amelynek vezére nyíltan megfogalmazta kirekesztő, egyeduralmi nézeteit. Vagy netán a weimari Németország szavazóinak többségét se legyintette meg annak idején a fajelmélet és a (nemzeti) szocializmus keverékéből álló korabeli jobboldaliság, hanem csak elege lett a demokráciából? (...)
Szó sincs róla, hogy maga a Horthy-korszak Magyarországa térne ezzel vissza. Elég, ha annak a kornak a jelképes szavai és pártjai alkotta politikai szerkezet jelenik ismét meg. A korabeli pártok nem rekeszthették ki a parlamentbe került nyilasokat. A mai parlament pártjai (se a baloldaliak, se a bal- és jobboldal dualitását meghaladni akarók) nem képesek kirekeszteni a mai neonyilasokat. Így fejeződik ki az, amire igény van! A rendet és biztonságot ugyan baloldali párt is megadhatná a népnek, de mintha jobboldali kézből mégis szívesebben fogadnák. A politikai kultúra áthagyományozódása szempontjából azért ez jelent valamit! (...)
A mai magyar retrográd jobboldali elit hatalmát nem fogja külső erő megdönteni. Lesz ideje arra, hogy a saját hibájából túllépjen rajta az idő. Mert a nemzet egésze így vagy úgy, de valamennyire képes lépést tartani az európai fejlődéssel. A szerves folyamatban a magyar politikai kultúra ki fogja heverni a mai »nemzetező«, kirekesztő, centrális erőtérben gondolkodó, »egyetértést« kikényszeríteni akaró jobboldaliságot egy demokratikusabb jobb- és baloldal javára. Hosszú idő kell ehhez, és kell hozzá jobboldali kormányzás is; ez a jobboldal másképp nem bukhat bele a pocsék örökségeibe. Vele szemben csak a hosszú távú stratégiának van jövője.
Baloldalinak ezt olvasni kellemetlen. Könnyítendő lelki terhén, azzal próbálja nem létezőnek tekinteni a jobboldaliságot, hogy nem a jobboldaliság, hanem a tekintélytisztelet és a paternalizmus vágya az oka a jobboldal sikerének. Mintha Bethlen, Gömbös, Horthy vagy Hitler sikerére is nem ez lett volna a jellemző. Eszerint akkoriban sem a jobboldaliság volt annyira erős? A baloldali tekintélytisztelet és paternalizmus, az »Éljen Rákosi!« azért mégiscsak kisebb népszerűségnek örvendett, mint ma a csápoló »viktorozás«! Jobb volna arra felkészülni, hogy a baloldal egy ideig politikailag másodrangú lesz. Elborzasztó, de ha netán mégis így lesz, akkor mi legyen?”