Kongresszusi különlegességek

„Kudarcra ítélt jelöltet bármilyen tisztségre és posztra akármikor állítanak a szocialisták, egy tucatot is, ha kell. Ám ellenzéki stratégiát kidolgozni tényleg csak elvétve szoktak. Az utolsót 1998-ban, egy fél emberöltővel ezelőtt. Érezhetően nincs is gyakorlatuk benne, ezért nehéz kiigazodni a kongresszusi határozatok közt, mintha a párt sokszínűségét reprezentálandó az egyik ütné a másikat. Pedig a sokszínűség látszatának veszedelmeire maga Gyurcsány Ferenc is felhívta az elvtársi figyelmet, a sokszínűség nem válthat szürkeségbe (nem úgy, ahogy az egyszínűség vörösbe), azaz konstruktív ellenzékiség helyett elvi ellenzékiségre van szüksége a pártnak. Ez azt jelentené, hogy a Fidesszel nem szabad alkudozni, de ez olyan lapos és semmitmondó üzenet, amely méltatlan Gyurcsány szelleméhez és vérmérsékletéhez.

A másik forrás, amelyik arról ad hírt, hogy Gyurcsány amellett kardoskodott a zárt ülésen, miszerint a szocialistáknak nem szabad együtt szavazniuk a Jobbikkal és a Fidesszel, csak azért, mert attól tartanak, lehazaárulózzák őket – életszerűbbnek és hitelesebbnek tetszik. Gyurcsány ráadásul még megtisztulást, a korrupcióval szembeni határozott küzdelmet és a pártot egyéni karrierépítésre használó politikusok elleni fellépést is követelt, pótolva azt, amit kormányfőként elmulasztott. – Fejezzük be a pofázást, és álljunk neki dolgozni! – hirdette meg a »sokszínű eminenciális«, ezzel is nehezítve az utána felszólalók dolgát.”