„Többen állítják: a mandátumának lejárta előtt álló köztársasági elnök öngyilkos politikát folytat a vétókkal, ugyanis utolsó (amúgy csekélynek látszó) esélyét is eljátssza ezekkel a lépésekkel. A megválasztása ellen kardoskodó kormánypárti politikusok éppen tőle kapnak egyértelmű érveket: ilyen önálló és önjáró elnök miért kellene a kétharmados többséggel rendelkező Fidesznek?
Az érvelés kétségtelenül logikus és lefegyverző, van azonban két ellenérv, egy erős és egy gyenge. Előbbi szerint az államfő mostani vétói feltehetően már nem befolyásolják a Fidesz döntését, nem most derült ki ugyanis Sólyomról, hogy nem lehet távirányítani. Ha megpróbálta volna az alkalmazkodást, csak saját hitelességét ásta volna alá, de eredményt ettől nem remélhetett. Utóbbi, a kétségtelenül gyenge lábakon álló érv szerint még akár pozitív hatása is lehet ezeknek az államfői döntéseknek Sólyom újraválasztására. Ha a Fidesz esetleg úgy ítélné meg, hogy az erőpolitika mellett időnként érdemes lenne meglepően nagyvonalúnak és önkorlátozónak látszania, jobb alkalma nem is lehetne erre, mint éppen most. Sólyom két vétója után mégis őt jelölni, maga lenne a címlapokat elárasztó és a kritikus publicistákat elnémító meglepetés, ráadásul olyan erővel, amely a választók egy jelentős részénél egy csapásra hiteltelenítené a diktatúrát építő, narancsuralmi Fidesz egyre gondosabban festett képét. Legfeljebb majd párszor újratárgyalják és ismét elfogadják Sólyom visszaküldött törvényeit, az a néhány óra többletmunka akár meg is érhetne egy ilyen politikai nyereséget.”