„A hiteles és elfogadható jobboldali jövőkép erős és hiteles kormányzati munkával, érthető és szerethető jobboldali kultúrával, valamint a kialakult tábor egyben tartásával támasztható alá. Összetevőit tekintve pedig azokra az értékekre lehet alapozni, amelyek a polgári erény és a közösségi élet mindannyiunk által jól ismert elemei. Úgymint a hagyományaink előre tekintő ápolása, a nemzeti ügyek optimista képviselete, a középosztály kulturális standardjának széleskörű elfogadtatása, a személyes felelősségvállalás és a teljesítményorientáció, a munka- és vállalkozásközpontúság, valamint a családbarát felfogás.
»Magyarország nem volt, hanem lesz« - idézzük gyakorta Széchenyi 1830-as sorait, de még többször tesszük úgy, hogy közben elfelejtkezünk arról, hogy a Hitelt e záró mondata miatt egyes megyékben elégették. A kor rendi és egyúttal függetlenségpárti nemessége (amely sem adózni, sem Ausztriával egybetartozni, sem az alkotmányon változtatni, sem birtokmodernizációba beruházni nem akart) pedig átkot szórt a gróf fejére, mivel Széchenyi azt merészelte állítani, hogy a »fiatal nemzetek« közé tartozó magyar majd csak jelentős változások után lesz igazán nagy, így ne a középkori állapotokat álmodjuk vissza, »miközben manapság minden mozgásban vagyon«, hanem fejlesszünk és alapítsunk a korhoz illő vadonatúj intézményeket. Talán Széchenyi volt az első magyar konzervatív futurista? Saját szavai szerint igen: »Nem nézek én, megvallom, annyit hátra, mint sok hazámfia, hanem inkább előre; nincs annyi gondom tudni valaha mik voltunk, de inkább átnézni, idővel mik lehetünk s mik leendünk. A Múlt elesett hatalmunkból, a Jövendőnek urai vagyunk.«
Jobboldaliak: ébresztő, a jövő újra elkezdődött!”