Győzelem első körben

„Nem állíthatjuk, hogy az eredmény, Schmitt Pál győzelme meglepetés volt. Mégis jó, hogy egymás után hallhattuk beszélni a két jelöltet. Balogh András a múlt embere, frázisokba bonyolódott, s a vesztesekkel való szolidaritás igencsak furcsán hangzott a szájából, lévén annak az MSZP-nek a jelöltje, amely párt a rendszerváltozás óta a legmélyebbre hagyta hullani az egzisztenciális gondokkal küszködőket, a perifériára sodródottakat. Schmitt Pál beszéde hallatán az az érzés erősödött meg bennünk, hogy egy közvetlen, a társadalmi hierarchiában a legalacsonyabban és a legmagasabban lévőkkel egyaránt könnyen szót értő, korrekt személyiség kerül az államfői székbe.

A sportszerűség a politikában nagyon is hiánycikk. A küzdő ember idejében megtanulja tisztelni az ellenfelet akkor is, ha legyőzte, és akkor is, ha legyőzetett általa. Nem elég, ha az öltönyünk elegáns. Gesztusainknak is annak kell lenniük. Schmitt minden köztársaságielnök-elődjéről tudott néhány szóban olyan méltatást adni, amely fölstilizálás nélkül megemelte őket, a jót hangsúlyozta még abban az elnökben is, aki a nemzet nagyapójának hálás szerepkörében leplezetlenül a baloldali pártok érdekeinek szolgálatába szegődött.

Ismerjük el, Sólyom László köztársasági elnöki tevékenységének öt esztendeje alatt több megnyilvánulásával is magasra tette a mércét. Egy MSZP–SZDSZ-kormány idején, az őszödi beszéd kiszivárgása után mégiscsak kimondta: morális válságba sodródott az ország. Kapott is érte hideget-meleget attól a balliberális oldaltól, amelynek most ő egyszerre nagyon kedves lett, hiszen ezzel támadni lehetett Schmitt személyét.”