„Az elmúlt hetekben a Fidesz-KDNP szövetség, tekintélyes civil szervezetek határozott tiltakozását kiváltva, négy területen indított támadást a kormányzati hatalom eddig többé-kevésbé jól működő korlátaival szemben. Az egyik - jelenleg még csak retorikai szinten és közvetett törvényalkotási lépésekkel - küzdelem a jegybank elnöke ellen zajlik, akinek távozását az új kormány jogilag nem tudja ugyan elérni, de politikailag kívánatosnak tartja.
A második terület az Alkotmánybíróság (Ab) tagjainak megválasztására vonatkozó szabályok megváltoztatása. Húsz éve az alkotmánybírák megválasztásánál a mindenkori kormánypártok és a mindenkori ellenzék minden esetben kompromisszumra kényszerült. Így volt ez 1994 és 1998 között is, amikor az akkori kormánykoalíció ugyan 72 százalékos többségben volt a parlamentben, mégis kénytelen volt megegyezni az ellenzékkel, mivel a jelölés során az ellenzéki pártok 4-2 arányú többségben voltak a bizottságban. (...)
A harmadik terület a médiáé. Ezen a téren több törvényjavaslatot is benyújtottak kormánypárti képviselők. Ezek a javaslatok - valószínűleg helyesen - összevonják az úgynevezett közszolgálati televízió- és rádiócsatornákat, és a nemzeti hírügynökséget. Az összevonással együtt azonban felszámolják a függetlenség és pártatlanság lehetőségét is. A döntés ellen tiltakozó Transparency International Magyarország közleménye megállapítja: »A TI aggályosnak tartja a felállítandó Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság Fidesz-KDNP elnökjelöltjét is, aki az ORTT egykori tagja, előtte nyolc évig a Fidesz-frakció parlamenti képviselője.«
A javaslatok részét képezi a korábban már alkotmányellenesnek nyilvánított vélemény-helyreigazítás intézményének újbóli bevezetése, amit az Alkotmány módosításával úgy akarnak elérni, hogy a jelenlegi Alkotmányból gyakorlatilag kiveszik a véleményszabadság jogát. Ezen keresztül azt lehet elérni, hogy a független sajtót indirekt módon arra kényszerítik, hogy ne közöljenek véleményeket, mert különben annak lesznek kitéve, hogy a véleménnyel vitatkozók cikkeit kell közölniük. A jogszabályok jelenleg ugyanis a tények helyreigazítását teszik lehetővé, amely tények objektívak, viszont a vélemény nem az. Jelenleg a sajtótermék kiadója vagy a kereskedelmi csatorna tulajdonosa arra tud vigyázni, hogy lehetőség szerint csak valós tényeket közöljenek, arra azonban soha nem tud majd vigyázni, hogy csak olyan véleményt közöljön, amivel senki nem vitatkozik.”
