„Jó pár éve nem hallottam már azokról a debil jehovistákról, akik nem engedélyezik a vérátömlesztést se maguknak, sem a gyereküknek, mert nekik van egy olyan hiedelmük, hogy az nem ér. Viszont egyre zajosabbak azok, akik egy másik egészségügyi téveszmét hirdetnek, tudniillik, hogy a számos műtét közül speciel a szülést otthon kellene elvégezni.
Érdekes, hogy sem az amatőr szemészetnek, sem a házilagos vakbélműtétnek nincs ilyen tábora. Olyat csak háborús és katasztrófafilmekben látunk, hogy efféle beavatkozásokat nem jól kivilágított kórházakban végeznek, hanem a konyhában. Az otthonszülés viszont sikk, valami súlyos neopogány-panteista nőkultuszba ágyazott mitológiája is van neki, és persze statisztikái, hogy igazából nem is para, majdnem mindenki túléli, és a bronzkorban se volt másképp. Igaz, a komplikálttá váló eseteket azonnal lepasszolják a kórházba, úgyhogy szerencsés esetben már ott fordulnak fel, és akkor ahhoz már semmi köze a bábaasszonynak. Sem annak, hogy a munkadarab már kissé elcseszve és elkésve került be.
Totál elborult ötlet, hogy egy eleve komoly, és jó eséllyel tovább bonyolódó orvosi feladatot otthon vezessünk le inkább, aztán legfeljebb leszaladunk a patikába, ha kell egy defibrillátor.”