A reformok irányát mi választottuk, a tempóját a szükség diktálta

2010. június 22. 12:22

A magyar jobboldal Orbán Viktorig bezárólag olyan ellenfelet látott vagy lát bennem mind a mai napig, akitől meg kell szabadulni, bármi áron. Interjú.

2010. június 22. 12:22
– Nyilván azt érzik az MSZP-ben az önnel vitatkozók, hogy a véleménye, elemzése és a jelenléte úgy is képes alakítani a párton belüli folyamatokat, ha ön deklarálja, hogy nincsenek távlati személyes ambíciói.

– Akárhogy is, jobban járnánk, hogyha személyes hatalmi, esély- és szándéklatolgatás helyett az országról, a baloldalról, a dolgainkról beszélnénk.

– Jó, szakítsuk is meg akkor ezt a rossz kört, beszéljünk kormányzása időszakáról, és arról a politikai programról, melynek célja egy nyugati értelemben vett modern, polgári értékeket tisztelő, az egyéni és közösségi felelősségre építő társadalom világra segítése lett volna. Ez a program a 2010-es választások eredményének ismeretében ön szerint releváns még?

– Sokan oktalan magabiztosságként fogják értelmezni, de mégis muszáj azt mondanom: az az egyetlen lehetőségünk, hogy nyugatossá próbáljuk formálni Magyarországot. Az én politikai credóm nagyon közel áll ahhoz a szellemiséghez, amit a kilencvenes évek második felének Fidesze képviselt, azaz a polgári Magyarország víziójához. Persze én máshonnan jövök, más kultúrából táplálkozom, más a politikai szocializációm mintázata. A polgári Magyarország eszményét föladta a Fidesz és vele a magyar jobboldal nagyobb része is. A baloldal eszmei értelemben hezitatív 1989 óta. Polgári demokraták, szociáldemokraták, népi szocialisták és még tucatnyi irányzat él együtt vagy inkább egymás mellett. Konfliktusos sokszínűsége nemegyszer csak üres pragmatizmusban volt feloldható. Más okok mellett ez is oka annak, hogy valódi politizálás helyett egyfajta ügyintéző jelleg válik meghatározóvá a mi oldalunkon. (...)

Ezen a ponton önmagamra nézve hozzátehetem, hogy az én szenvedélyem legkevésbé várt hatása és következménye, hogy ellenfeleim, a jobboldal jelentős része elképesztő dühvel, nemegyszer megbélyegző utálattal és talán félelemmel is fordult felém. A magyar jobboldal Orbán Viktorig bezárólag olyan ellenfelet látott vagy lát bennem mind a mai napig, akitől meg kell szabadulni, bármi áron. (...)

– Igen, de amit mond, az a korszellemről szól, a kérdés meg az, hogy lehet-e úgy vezetni a politikai közösséget, egy nemzetet, ahogy ön tette, vagy másképp kell hozzáfogni. Azok a feladatok, melyeknek a kormánya nekilátott, ma is aktuálisak. A Fidesz könnyebb helyzetben van, mert van kétharmada, de nehezebben is, mert a maga őszödi árkát nyolc éven keresztül mélyítette ellenzékben, a csapdahelyzet éppúgy szorítja, ha nem jobban Orbán Viktort, mint szorította önt 2006-ban. De ezzel együtt is kérdés, hogy tekintélyelvű kormányzással, nemzeti ideológiával és szimbolikus politikával, fontolva haladva sikeresebb lehet-e a Fidesz, mint volt az MSZP. (...)

Most a Fidesz-KDNP harmincezerrel több szavazatot kapott, mint az MSZP–SZDSZ 2006-ban, így győztek. De a többség csalóka. A Fideszre szavazó sokaságnak jelentős része nem jobboldali a szó klasszikus értelmében, nem Orbán-rajongó, nem konzervatív ember, hanem belefáradt az elmúlt évek küzdelmeibe, belefáradt a szükségbe, egyszerűen jobban szeretne élni. A Fidesz azt ígérte neki, hogy jobb élet következik. Ezek az emberek nem reformokra várnak, nem több felelősséget szeretnének, hanem nyugalmat és gyarapodást. Ha nem kapják meg, akkor csalódni fognak. Természetesen nem ennek szurkolok. Még csak kárörvendő sem vagyok azt látva, hogy elég pocsékul kezdett az új kormány. Nagyon sok zavaros ügy feszíti a Fidesz politikáját. Összevissza beszélnek az adócsökkentésről, a devizahitelek átváltásáról, ügyetlenül erőszakosak a kettős állampolgárság ügyében… de nem folytatom. Nekünk is az lenne a jó, hogyha jobban kormányoznának, mint ahogy elkezdték.

– Miért?

– Hát azért, mert az országnak az a jó.

– Igen, ez emelkedetten hangzik, de sokan gondolják magukban, hogy a baloldal jövendő sikere a Fidesz kudarcos kormányzásában gyökerezhet.

– Abnormális lenne, ha az első pillanattól rosszakarattal és rosszindulattal figyelnénk, mit csinálnak. Négy év múlva lesz választás. Az a fajta ön- és országemésztő akarnokság, ami jellemezte a Fideszt és az elnökét, hogy állandóan kormányt akart buktatni, izgett-mozgott, hogy »hadd jöjjek már én!«, ezt nem kell átvennünk. Csinálják jól, mi meg végezzük el saját dolgunkat. (...)

– Teljesen meglepetésként érte az, hogy szeptemberben kijött ez a szöveg?

– Abszolút. Ma már nyilván sokan nem hinnék, bennem ez nem úgy maradt meg, mint egy hatalmas nagy beszéd. Ha rákérdeztek volna hónapokkal később, hogy ez milyen beszéd volt, azt mondtam volna, hogy szenvedélyes, helyenként indulatos beszéd, mert értetlenkedtek a kollégák. Igen, drámai túlzásokkal és olyan képekkel teli szöveg volt, amely csak az adott kontextusban értelmezhető helyesen. Helyénvaló beszéd volt, abban az értelemben, hogy abban a helyzetben a helyén volt. Más helyzetben, más kontextusban, más miliőben egészen mást jelent. Nem érzékeltem én ezt, de hozzáteszem: jelentős részben rajtunk múlott, hogy az a beszéd meg tudja-e őrizni az eredeti üzenetét, vagy a hazugságbeszéd bélyegét fogja végérvényesen megkapni.

– A »rajtunkon« az MSZP-t vagy a baloldali szellemi életet érti?

– Elsősorban az MSZP-t. Sok értelmiségi, köztük Nádas, Esterházy, Konrád kiállt mellettem… a Népszabadság is, ti, a Klubrádióban, Friderikusz… De világos, hogy ez akkor működött volna, hogyha a párt nagyon beleáll. Ismert az a sztori: néhány héttel ezelőtt az amerikai képviselőház elfogadta az egészségügyi reform bevezetését, és a bekapcsolt mikrofonban azt mondta Cheney: it’s a big fucking deal, magyarul (bocsánat): »ez kib….tt nagy ügy«. Nahát! Ilyet mond egy politikus! A republikánusok föl voltak háborodva természetesen. És mit csinált a demokrata párt? Védekezett? Menekült? Nem. Helyette megismételte, yes, this is a big fucking deal, we are very proud of it. És pólókat kezdett osztogatni ezzel a három betűvel: BFD. Ezek ugye a Big Fucking Deal kezdőbetűi. Megcsinálták, megvédték, és büszkék voltak rá.”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 68 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Adófizető
2010. június 23. 08:40
Kedves narancsszínű ( esetleg Árpád-sávos) kommentálók! Ha végre kisöpörnétek a fejetekből meg a szemetek elől a narancsszínű ( meg az Árpád-sávos ) ködöt, akkor talán eszetekbe jutna, mi történt 2002-ben - amikor még GyF. nem nagyon vitézkedett a politikában. Volt hídfoglalás, meg minden, mert a Vezér nem nyugodott bele a vereségébe. Tudniillik addigra a négy éves uralkodásuk nyomán mindenkinek elege lett belőle. Aztán jött 2006. A Vezér ismét veszített. És most jön a lényeg: a vereség után Orbán azt mondta nagy nyilvánosság előtt valamelyik TV-ben:" az ősszel megnyerjül az önkormányzati választásokat, és utána megyünk a kormány ellen." Akkor még sehol nem volt az öszödi beszéd; még el sem hangzott, nem hogy nyilvánosságra került volna. Tudomásul kéne vennetek, hogy Vezéretek egy összeférhetetlen hatalommániás törpe, akinek feltétlenül szüksége van valamilyen ellenségre ( régebben ez a Horn Gyula volt ) mert különben elenyészik a hatalma. Ha vezető lenne, akkor nem kellene ellenség, de mivel csak vezér, ellenség nélkül nem tud létezni. Egyébként ha megpróbáltok visszaemlékezni, ezt az egész mocskolódó, útálkozó, az ellenfélben ellenséget kereső stílust Ő vezette be a politikába, és a politikusokkal kapcsolatban onnan terjedt át a közbeszédbe. Lehet, hogy GyF.-nek vissza kellene vonulni a politikából ( ezt majd az idő eldönti ) , de a Vezérnek ugyanúgy el kellene tünni, és akkor talán az ország egy kicsit nyugodtabb lehetne, és a politika nem az acsarkodásra, hanem az ország építésére koncentrálna.
szeekely
2010. június 23. 06:46
Fiuk-lanyok, mi a nagy makos turo az, hogy 'hezitativ baloldal'?! Ferko-Berko mar megint ujat alkotott...? ;)))))))))) ""A baloldal eszmei értelemben hezitatív 1989 óta.""
grny
2010. június 22. 20:12
"A magyar jobboldal Orbán Viktorig bezárólag olyan ellenfelet látott vagy lát bennem mind a mai napig, akitől meg kell szabadulni, bármi áron." Hát ja.
gyuszika
2010. június 22. 19:41
Csak a címet olvastam el, szóval irány : kaptár, tempó : minél gyorsabban.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!