A kettős állampolgárságról

„A kettős állampolgárságról szóló törvény lehetőséget és jogot ad, hogy ne csak a távoli kispadról, vagy mint vendégmunkások szóljunk bele nemzetünk nagycsaládjának ügyes-bajos dolgaiba, hanem mint felelős állampolgárok, belekapcsolódjunk a bennünket érintő döntésekbe és azok kivitelezésébe. Az Újszövetség népéhez tartozó erdélyi kereszténynek a földi síkon két nagy erővonalat kell harmonizálnia. Magyarok vagyunk, de köt a drága szülőföldünk, Erdély, ahova a jó Isten akaratából születtünk, és ahol rajtunk kívül sok-sok becsületes ember él. Bármelyik értékről is ha le kellene mondanunk, szegényebbek, sebzettek lennénk.

Hiszem, hogy nem a határok tologatása a megoldás számunkra, hanem a testvéri szeretetben, becsületes munkában való egymásra találás. Úgy gondolom, hogy elég nagy ez a szép Kárpát-medence, hogy otthont adjon az itt élő népeknek. Nekünk nem egymástól kell elvegyük a betevő falatot, hanem váll a váll melletti kemény munkával kell azt mindannyiunk számára megteremtsük.

Hiszem, hogy együtt könnyebb és eredményesebb is az az útkeresés, a munka, mely családjaink életét tovább tudja vinni az új évezredben. Hiszem, hogy a kétezer éve közénk jött betlehemi kisded képes akkorára tágítani szívünk, melyben elfér a népünk, nemzetünk iránti őszinte szeretet és a szülőföldünk iránti ragaszkodás, de a velünk együtt élő nemzetek iránti lojalitás is. Így mi, a Trianon után kisebbségbe szakadt magyarok élő hidak lehetünk, s nem falak, melyek elválasztanak, vagy hideg vasékek, melyek széthasogatnak népeket, országokat.”