A Fidesz halálos ölelése

„A választások bombameglepetése a Magyar Koalíció Pártja kibukása parlamentből. Négy éve még több mint 11 százalékot szereztek, húsz képviselőjük volt, most viszont 4,33 százalékra futotta. Csáky Pál egy héttel a választások előtt még azt nyilatkozta, a párt kilenc százalékot szerez, ám ráfizettek brutális és bunkó kampányukra. Programjukról, céljaikról valójában semmit sem tudhatott meg a választó. Az egyetlen ok, ami miatt rájuk kellett volna szavazni, hogy magyarok. Ez elégnek is bizonyult hosszú éveken át, ám mint általában, az MKP elaludt. Tavaly kilépett a pártból Bugár Béla, a legnépszerűbb szlovákiai magyar politikus, s megalapította a Most-Híd nevű formációt, amely a szlovák-magyar együttműködés pártjaként definiálta magát, s egy modern alternatívát kínált a begyöpösödött, melldöngető MKP-val szemben.

Elvitt néhány politikust, s megnyert magának olyan szlovák demokratákat, akik a magyarok körében is ismertek és népszerűek, hiszen a kisebbségi kérdésekben kiálltak a magyarok ügye mellett. Az MKP válasza erre az árulózás és a "rosszmagyarozás" volt. Ha Csáky Páltól megkérdezték a választások előtt, hogy hányas cipőt hord, a válasza az volt, a Híd áruló. Piros-fehér-zöld üresség. Az emberek ezt egyszerűen megunták. Emellett nyugodtan küldhet még egy köszönő táviratot az MKP a Fidesznek is a kettős állampolgárságért. Halálos ölelés lett a Fidesz szeretete. Eredménye: Csáky Pál, Duray Miklós és a többi főfoglalkozású magyar kikerült a reális életbe, ahonnan húsz évig hiányoztak.”