„Sokan - főleg a Szovjetunió rossz emléke miatt - nagyon is helyesnek tartják maximális nyugati elkötelezettségünket.
Több mint ezeréves földrajzi elhelyezkedésünkből adódóan megkérdőjelezhetetlenül a Nyugat részei vagyunk. Ezért a Nyugat intézményrendszereihez való csatlakozási törekvésekben önmagában nincs és nem is lehet kivetnivaló. A probléma az euroatlantizmus kizárólagosságával van, valamint a nemzeti érdekek feladásával. Beszédes például az, hogy amíg mi elsőként, olvasatlanul és feltétel nélkül ratifikáltuk a nemzetállam megmaradásának szempontjából sorsdöntő jelentőségű Lisszaboni Szerződést, addig a hasonló súlyú Csehország utolsóként ratifikálta azt. Ráadásul úgy, hogy előtte garanciákat kért arra vonatkozóan, hogy a Lisszaboni Szerződés ne befolyásolja a XX. század egyik legnagyobb szégyenfoltját, a súlyosan diszkriminatív, máig a cseh jogrend részét képező Benes-dekrétumokat. De ugyanígy említhetném a határozott nemzeti érdekképviseletben mindig jeleskedő Lengyel-, vagy Írországot, vagy éppen Máltát is.
Kötődünk a Nyugathoz, ám származásunk okán ugyanennyire a Kelethez is.
Valóban, a földrajzi helyzetünkből adódó köteléken kívül van egy legalább ennyire fontos kötődésre okot adó tény: mégpedig a gyökereink holléte. A magyarságnak ez a különleges, kettős identitása az ázsiai gyökerekből, a keleti származásból adódik. A Jobbik legfőbb külpolitikai küldetése megteremteni az egyensúlyt Magyarország külpolitikájában, felváltva az eddigi egyoldalúságot. Több száz éve rimánkodunk, hogy egyedül vagyunk a szláv, latin, germán népek tengerében, rokon nélkül! Ideje hát 180 fokot fordulni, és rádöbbenni, hogy egy több tízmilliós turáni nemzetközösség tekint ránk rokonként. Elemi érdekünk a Törökországgal, Kazahsztánnal, Azerbajdzsánnal, Üzbegisztánnal és a többi közép-ázsiai országgal való szoros kapcsolat, amely nem csak külgazdasági értelemben jelenthet kiutat Magyarország számára, de felszabadító spirituális élményt adhat az együvé tartozás megélése. Ugyanígy fontos és megkerülhetetlen tényező az új évszázad két nagyhatalma, Kína és Oroszország. Továbbá nagyon fontos, kiemelt jelentőségű lenne az újbóli szoros kapcsolatfelvétel olyan arab és iszlám országokkal, mint Irán, vagy épp Szudán, amely tagja az Afrikai Uniónak és az Arab Ligának is. Ahogy például Szudánban, úgy más arab és muzulmán országban is vezető tisztségekben találhatóak meg az egykor diákként hazánkban tanuló szakemberek, politikusok, akik hálával és szeretettel gondolnak hazánkra.”