Miért a Jobbik?

„"Ország vigyázz, jobbra át!" - kiáltotta Vona tanár úr, ám ezt csak a jobbszélső padokban hallották. A többiek a kifestőkönyveikkel voltak elfoglalva, hogy mindent narancssárgára fessenek, páran pedig hegye tört piros ceruzákkal bénáztak a sarokban. Az utóbbiaknak végül is kicsöngettek. A politikában semmi sem olyan állandó, mint a változás, így volt ez most is. Igazából senkit sem lepett meg Vona Gábor Jobbikjának "győzelme", minden tendencia erre mutatott, ha valaki kissé fülelt a választói bázis hangjaira. A fegyveres erőktől kezdve biztonsági cégeken át egészen főiskolás, egyetemista első szavazókig rengetegen láttak alternatívát a Jobbikban.

Lássuk be, ez az elmúlt évek sárdobálásának, durcáskodásának, szabad rablásának és korrupciós botrányainak egyenes következménye. A választó nem hülye, hiába gondolja még mindig rengeteg politikus, hogy egyszerű szlogenekkel, presztízs projektekkel tudja manipulálni a voksolókat. A magyaroknak valahogy elegük volt/van, és ezt éreztetni is tudták a nagy pártokkal.

A rossz közbiztonság, a német áraknak közel duplájába kerülő élelmiszer, a BKV jegyárai, amelyek felülmúlják a Los Angeles-i közlekedési tarifákat - mindez nem is végződhetett másként, mint egy éles jobbraáttal. Német és amerikai diplomata ismerőseim döbbenten álltak a Jobbik eredménye előtt és rákérdeztek, miért van ennyi "náci" Magyarországon. Kiderült, fogalmuk sincs a magyar valóságról, a havi százezer nettót kereső orvos, tanár vagy az átszámítva 200 eurót kapó nyugdíjas napi küzdelmeiről. Meg voltak győződve, hogy itt is minden olyan tempóban, megy, mint Ausztriában vagy Norvégiában. Hát nem! A nélkülözés és elégedetlenség mindig radikalizmust szül.”