„A gazdasági és szociális fronton hideg polgárháború következik. Az Orbán-kormány rá fog kényszerülni, hogy realista módon kiegyezzen a Valutaalappal és az Európai Unióval. Ennek következtében egyértelművé válik, hogy nincs forrás és nincs mozgástér a szociális várakozások beteljesítésére, a béremelésre, a korábban elvett juttatások visszaadására. Kiderül, hogy nincs komoly adócsökkentésre és a kis- és középvállalatok beindítására központi megoldás. Itt a joggal elégedetlen, a megcsalt választókat a Jobbik ordítva, a Fidesz egyik ága morogva fogja képviselni. Még nem lehet tudni, hogy tüntetések, sztrájkok, szociális népszavazási kezdeményezések milyen kombinációja következik, de ki tudta volna ezt megmondani 2006 májusában. Itt komolyan összetalálkozhat a Fidesz és Orbán hitelességét, igazmondását megkérdőjelező legitimációs harc a szociális követelésekkel, a „nem mondtál igazat”, az „add ki a jussunkat” jelszavaival.
Ez az igazi küzdelem, itt fog minden eldőlni. Nemcsak rövid távon kell helytállni, és mozgásteret kialkudni a bizalmatlan befektetők, az elkeseredett társadalom és a nemzetközi intézmények háromszögében, de hosszú távon is érvényes társadalmi-gazdasági modellt kell kitalálni. Most kell új, igazságosabb elosztási rendszer felé elmozdulni az ínség feltételei között, amikor már zsákmányukra várnak a „magyar mágnások”, amikor gyanakvóak és ellenségesek a transznacionális óriások, amikor létükért küzdenek a kis- és középvállalatok, és amikor valamennyi szakma várakozásai a csillagos eget ostromolják. A villámgyors bizalommegvonástól és megroggyanástól az elhúzódó állóháborúig minden lehetséges”