„A szélsőjobboldali párt saját bevallása szerint nemcsak a kommunizmus, hanem az elmúlt húsz év örökségét is megtagadja, legszívesebben mindent megváltoztatna. Vona Gáborék radikális változást ígértek híveiknek, de már legelső pillanatokban kiderült: még ahhoz sincs elegendő erejük, hogy az Országgyűlés mindennapi rutinját felülírják.
A párt a mélységesen gyűlölt ellenféllel, az MSZP-vel az első adandó alkalommal alkut kötött: eszerint a Jobbik vezette volna a nemzetbiztonsági bizottságot. A poszt a fideszes többség döntése miatt végül nem jött össze. De maradt a tanulság: a parlamentben bizony állandó az egyezkedési kényszer, néha szükséges a kompromisszum, máskor órákon keresztül tartó szócsatákat kell vívni. Csupa olyan dolog történik a történelmi falak között, amit a Jobbik jelenlegi, a sámánhívőtől a csalódott szocialistáig ívelő szavazói bázisa elviselhetetlennek érez.”