„Krausz Tamás a »győzelem napja« alkalmából kétségbeesésének ad hangot amiatt, hogy a rendszerváltás óta »jelentős politikai csoportosulások (értelmiségi kiszolgálókkal) vizsgálják (vizsgáltatják) felül a háború végeredményét. Igyekeznek megváltoztatni a megváltoztathatatlant, azt hogy a Szovjetunió nagy honvédő háborúja győzedelmesen ért véget.« (Jaj a győzőknek?.)
Krausznak tudnia kellene, hisz megélte, hogy a történetírás nem a rendszerváltás óta, hanem a rendszerváltásig volt a politika kiszolgáltatott játékszere. A rendszerváltás előtt születtek Krausz pártjában a tudományos életet megkötő határozatok. A rendszerváltás óta egyetlen párt sem kísérelte meg a tudományos élet totális irányítását. Azok pedig, akiknek a véleményét diszkreditálni akarja, levéltárakat nála gyakrabban látogató, pártfüggetlen, nem politikai megrendelésre dolgozó kutatók.
Krausz szerint Kelet-Európa 1945-ben felszabadult. A balti államok és Lengyelország politikai reprezentánsai húsz éve nem tekintik ezt felszabadulásnak, csak megszabadulásnak az egyik rossztól. A megszabadított országok lakosságának túlnyomó többsége sem élte meg 1945-öt felszabadulásként. Máskülönben nem kellett volna a kommunista pártokat csalásokkal és terrorral hatalomra juttatni.”