„A jelekből ítélve hiába rója fel népünknek a Heti Válasz mostani, nyomtatott számában az LMP vezetője a lehetetlenséget, miszerint a holokauszt eddig a bal-, Trianon pedig a jobboldalé lett volna, s hogy jó lenne ezen végre változtatni, a Mancs cikke a „gyűjteményt" újabb darabbal látszik szaporítani. Mert ha Isten, akkor egy keresztény fundamentumú erkölcsből formálódott, azon alapuló nyugati típusú társadalomban attól elválaszthatatlan a másik kettő, a haza és a (lehetőleg nagy) család is.
Mint a nemzet, vagyis a földi embercsoportok legnagyobb, őket védelmezni még valóban képes közösségének végső, összetartó erői. Teljességgel függetlenül mégpedig a dologtól, hogy aktuálisan éppen melyik - értéket létrehozni ugyan képtelen - párt, pártocska, avagy csoportosulás próbálja is az eszmét magának kisajátítani, bőven termő táptalajt nyújtva mindezen közben a közösség megtartására valódi veszélyt jelentő erőknek.
Ezért hát kedves, állandóan rettegő, s híveiket ugyanerre bujtogató liberális eleink, ha volnának szívesek végre belátni, hogy a hazai politikai palettáról önök egyáltalán nem véletlenül, vagy netán holmi aljas ármánykodás eredménye által töröltettek a minapi választások alkalmával. Nyíltan (Isten-) haza- és család ellenes programmal ugyanis még egy negyven éves lelki, szellemi terror alatt sínylődött népet is csak ideig-óráig lehet tévedésben tartani, hogy majd végül magára eszmélve az annál nagyobb dühvel forduljon megcsalói ellen.
Hogy pedig mi dolga lenne Istennek a magyar törvényhozásban, sőt, magában az Alkotmányban? Nos, éppen ugyanaz, mint Himnuszunk legelső helyén, amit aztán meg végképpen nem kívánunk valamely marketinges aggyal kiötölt, és megasztáros stílusban ránk tukmált „korszerűbbre" lecserélni, Isten minket úgy segéljen!”