Húsz év

„Ma ismét egy jobbközép erő miniszterelnök-jelöltje készül az eskütételre, aki forradalomnak, a húsz éve létrehozott rendszer lezárásának, megdöntésének nevezi az áprilisi választásokat. Orbán Viktor szavait értetlenség, gúny, felháborodás fogadta a rommá vert baloldalon. Egyesek szerint az elmúlt húsz év minden teljesítményét tagadja a Fidesz elnöke által az Országgyűlés elé terjesztett nyilatkozat a nemzeti együttműködésről, csakhogy akik így gondolkodnak, távolról, nagyon távolról ismerik az 1990 utáni Magyarországot. Hiszen messziről valóban minden rendben lévőnek tetszik, de amint egy kicsit közelebbről kezdjük vizsgálni a jogállam vagy a piacgazdaság működését, kiütköznek a válságjelenségek, s megértjük, miért is olyan elégedetlen a vágyaival eddig nem sokat törődő „rendszerrel” a magyar választó. Húsz év hosszú idő, s ha csak arra gondolunk, hová jutott mondjuk a demokratikus Németország 1945 és 1965 között, verhetjük a fejünket a falba. Az átmenetiségnek pedig maga az ideiglenesnek szánt, mégis lényegében máig változatlan 1989-es alkotmány a szimbóluma. (...)