Hát elballagnak…

„Igazából azonban mégsem a Bajnai-kormánytól búcsúzunk, hanem egy korszaktól. Attól a korszaktól, amelyet csak akkor látunk majd tisztán, ha kiderül, kinek az ötlete volt azonosító szám nélküli rendőröket küldeni az utcára 2006. október 23-án. S amíg nem látunk tisztán, okkal-joggal gyanakodhatunk, hogy ez Gyurcsány Ferenctől ered. A vizsgálatokkal érdemes sietni, mert nem lehet tudni, meddig lesz Gyurcsánynak elég pénze arra, hogy saját zsebből fizesse lakhelyének és személyének őrzését, márpedig az őrezred csak június elsejéig őrzi hivatalból mint védett személyt.

Az állam által garantált védelem lejártával sokak fejében megfordulhat az elszámoltatás, s ennek bizony vannak stabilitást veszélyeztető következményei. Nem mintha aggódnék Gyurcsány testi épségéért, de a jogállamiság látszatát, minden nehézség ellenére, fenn kell tartani. Nem szeretném, ha olyan indulatok szabadulnának el, amelyek miatt ismét európai televíziós társaságok szállnák meg a Kossuth teret, nem szeretném, ha gépkocsik gyulladnának ki, az sem lenne jó, ha azonosító számmal ellátott magyar rendőrök ütlegelnének azonosítatlan magyar járókelőket. Szeretném Gyurcsányt biztonságos helyen tudni.

Gyurcsánynak – az ország tönkretételét leszámítva – szinte semmi sem sikerült. Nem sikerült neki – s ez fáj neki talán a legjobban – a polgárháború kirobbantása. Pedig egy valódi őszödi beszédben azt is bevallhatná, hogy lázálmaiban ő maga szeretett volna a nagy rendteremtő lenni, aki statáriumot hirdethet, aki megvédi a demokráciát, aki megzabolázza a fasisztának kikiáltott elégedetlen tömegeket, fölmossa a köztereken a patakvért, börtönbe zárathatja mindazokat, akiknek tetszett volna az elcsatolt területeken élő magyarok állampolgársághoz juttatása. Elmebeteghez illő lázálom volt ez, s az ország hallatlan szerencséjének és a lakosság végtelen türelmének köszönhető, hogy elmaradtak a véres összecsapások.”