A Gyurcsány-kormány idején jobb volt
Amíg nem történik meg a méltányos rehabilitáció, addig nem lehet csodálkozni azon, hogy a ma létező négy pártból három jobboldali.
Magyarországon ma, 2010. május 26-án véget ért a 20. század.
„Ma búcsút intettünk a kádári beidegződések elsődlegességének, annak, hogy akármilyen fárasztó és unalmas is, de csak hozzájuk viszonyítva lehet létezni. Vagy elfogadva, büszkén propagálva az akkori gondolati sémákat, vagy harcosan ellenük szegülve - akárhogy is, a zsinórmértéket eddig a létező szocializmus adta (igen, bizony, még az első Orbán-kormány alatt is). Leglátványosabban talán épp a határokon kívül rekedt nemzetrészekhez való viszonyulásban volt ez tetten érhető. Merjünk kicsik lenni, ugye. Nem ragozom, ma már, hála az égnek, mindenki érti. Vagy ha mindenki nem is, a magyar parlament nemrég felesküdött tagjai, ennek a népnek a képviselői igen.
Köszönöm nekik. Nem árvalányhajas nemzet-romantikától fűtve, nem. Éppen azért, mert végre győzött a józan ész. Egyértelmű tények - pl.: a magyarok, éljenek bárhol, egyenjogú és egyformán fontos tagjai ennek a nemzetnek - végre nem »jobboldali igazságként« léteznek, hanem simán csak igazságként, amik valójában. Fanyaloghatnék persze azon, hogy mégis miért kellett húsz évet várni arra, hogy a magyar Országgyűlés közösen ismerjen fel olyan igazságokat, amelyek mondjuk a kétszerkettő néggyel vannak egy evidencia-fokon, de nem teszem. Inkább megköszönöm a parlamentnek az egységes józanságot. Nem csak a fideszeseknek és kereszténydemokratáknak: minden képviselőnek - az MSZP-seknek csakúgy, mint az LMP vagy a Jobbik igennel szavazó tagjainak
Gyurcsány Ferenc egyébként nemmel szavazott. Rajta kívül csak Szanyi Tibor és Molnár Csaba tett így, de ők - habár Szanyi saját pártja szapulásakor lenyűgöző kreativitásról tett tanúbizonyságot az elmúlt hetekben - jelentéktelenek. Gyurcsány nemjének viszont örülök. Ezzel a gombnyomással elintézte, hogy ott maradjon abban az épp most magunk mögött hagyott 20. században, amelynek utolsó szégyenteljes korszaka épp az ő nevét viseli. Ott marad összes, a köztársaságról összehordott ideológiai katyvaszával együtt, amelynek se füle se farka nem volt soha. Az államforma ugyanis múlandó, változhat. Változott is többször. Maga az állam is csak keret. A valóság, a tényleg létező: a nemzet. Többek között ezt a triviális alapigazságot ismerte el ma az Országgyűlés. A lotyaszájú ideológus agymenései csöppet sem fognak hiányozni. Ő maga sem.”