„Úgy gondolom, egy társadalom akkor működik jól, s akkor érzik a legtöbben otthon magukat benne, ha némely alapkérdésben a többség minden kényszerítés nélkül egyetért. Ez az egyetértés a sorbanállás kultúrájától Delhausa Gjon művészetének elutasításáig sajnos még számos területen hiányzik. Ám most olyan területen, a politikai életben tapasztalhatunk előrelépést, ahonnan a legkevésbé várnánk. (...)
A Fidesz beterjesztett egy szöveget, amely emléket állít a huszadik században magyarságuk miatt szenvedőknek, elutasítja a nemzeti identitást az internacionalizmus nevében felszámolni igyekvő gyakorlatot (amiképpen a nagyhatalmi érdekek mozgatta határmódosítást is), hitet tesz az autonómiatörekvések mellett, s még némi önkritika is található benne. Kövér László, a szöveg egyik előterjesztője indoklásában az emléktörvény elfogadásával kapcsolatban egy új kezdet lehetőségéről beszélt. (...)
A törvény bevezetőjében hivatkozik azon képviselőkre, akik »Istent tartják a történelem urának« (amiképpen azokra is, akik »a történelem menetét más forrásokból igyekeznek megérteni«). Balliberális értelmiségiektől rögtön előkerült »egyház és állam szétválasztásának« dogmája, amely ebben az esetben teljességgel ide nem illő. Mintha bizony a fenti mondatból az következne, hogy holnaptól Erdő Péter és Bölcskei Gusztáv együttes erővel küldi a pokol fenekére a nemhívőket, s az iskolákban addig körmösözik a nebulókat reggelente, amíg nem tudják hibátlanul az Miatyánkot.”