Balsors

„A választások vesztesei sorozatban hibáznak. Semmi se megy nekik jól. Bármihez nyúlnak, kifordul a kezükből. Ellenfeleik gúnyolódnak rajtuk. Ilyenkor lehet őket a pálya széléről szidalmazni. Újabb és újabb jó tanácsokkal ellátni. A balsorsúak nem szeretetre méltók. Én mégis a balsorsúakat hívom fel. Láttam az MSZP-t meghalni 1990-ben. Láttam őket a gettóban. Láttam őket börtönnel fenyegetve. Voltak köztük barátaim, és voltak ellenségeim. Nem tartoztak nekem, és én nem tartoztam nekik. Politikájuk ostoba, sőt, szánalmas volt kezdetben. De megütni, gúnyolni őket még szánalmasabb lett volna. Ilyenkor, ahogy a szüleim és a nagyszüleim tanították, az ember bemegy a gettóba. Megért és megértet. A gyengét és a kisebbet, a legyőzöttet és a sérültet veszi szánalmába, még ha ellenszenves volt is hatalmában. (...)

A szocialisták hónapokig, talán évekig hibát halmoznak majd hibára. Kikerültek a világukból. Egy részük soha nem is kerül vissza. De ahogy Magyarországnak szüksége volt olyan jobboldali pártra, amelyik tartósan behálózza a jobbparti országot, fenntartja hagyományait és összekapcsolja az európai jobboldallal, ugyanígy baloldali párt is lesz, hogy a százados baloldali tradíciókat megőrizze és az európai baloldalhoz integráljon. Aligha gondolta valaki 1994 májusában, hogy a Fidesz lesz a jobboldal egyesítője, miként 1990 májusában, hogy az MSZP a baloldalé. Húszéves történetek ezek. Már korábban írtam, hogy minden előjel ellenére valószínűtlen az MSZP lecserélése. Kövessenek el bármilyen hibát az elkövetkező hónapokban és években, ha egyben maradnak, arra ítéltettek, hogy újra kormányképes alternatíva legyenek.”