„A 90 évvel ezelőtti Párizs környéki békék nemcsak Magyarország, hanem négy másik állam számára is súlyos békefeltételeket, a győztesek kénye-kedve szerint elcsatolt területeket jelentettek, és hatalmas társadalmi kataklizmát okoztak. Ma azonban egyik országban sem siratják annyira „Trianonjaikat”, mint Magyarországon: a török autókra nem ragasztják az Oszmán Birodalom térképét, a bolgár tüntetéseken nem skandálják, hogy vesszen Neuilly!, Ausztriában nem iktatnak be Saint-Germain-emléknapot, és a német parlamentben sem harsan fel Elzász-Lotaringia egykori német himnusza, az Elsässisches Fahnenlied.
Az egyik ok, hogy a vesztesek közül többen átéltek már a megelőző évtizedekben hasonló kataklizmát. Bulgáriában az első számú nemzeti katasztrófának az 1913-as második balkáni háborút tartják, amelynek során az ország elvesztette a bolgár „Erdélyt”, Macedóniát, illetve Dél-Dobrudzsát (előbbi Szerbiához és Görögországhoz, utóbbi Romániához került). A Habsburg Birodalom nagy traumája – mondja Fiziker Róbert történész – az 1866-os königgrätzi csata volt, amelynek során nyilvánvalóvá vált, hogy Ausztria, Poroszország mögött, másodrendű szerepre van kárhoztatva. A Balkánról a 19. században folyamatosan visszaszoruló Oszmán Birodalom is elszenvedte már a maga Mohácsát – magyarázza Dobrovits Mihály, az ELTE közép-ázsiai kutatócsoportjának munkatársa. A törökök a legnagyobb drámájukként az oroszokkal 1877–1878-ban vívott – az akkor 1293-at mutató iszlám naptár alapján egyszerűen csak 93-asként emlegetett – háborúra emlékeznek.”