„A jobboldalra a XIX. században inkább a gazdasági liberalizmus volt jellemző (nem számítva a szélsőjobb kommunistákkal rokon gazdasági programját) és ugyanez mondható el a XX. század végén jelentkező neokonzervativizmusról is, amelynek egyik legismertebb képviselője, Margaret Thacher az állami szerepvállalás leépítésével, az állami iparágak jelentős magánosításával és a szociális kiadások nagymértékű csökkentésével tette magát közismertté.
Ha a magyar jobboldali pártok programját (illetve ezek hiányában ígéreteiket) hasonlítjuk össze a neokonzervatív irányzatokkal, akkor azt kell megállapítanunk, hogy a Fidesz, a Jobbik és az LMP minden különbözőségük ellenére ellentétben áll az előbbivel, mivel (eltérő értékelvek alapján) mindegyik az erőteljesebb állami szerepvállalást, a piac korlátozását hirdeti.
Az MSZP öndefiníciója szerint is szocialista célokat követ. A 2010-es választások furcsasága tehát, hogy jelenleg a parlamentben egyetlen olyan párt sem foglal helyet, amely akár csak közel állna ahhoz a konzervativizmushoz, amely Nyugat-Európában meghatározó. Ezzel szemben valójában mindegyik parlamenti erő szocialista gazdasági programot hirdetett meg.”