„A Fidesz és vezére a vakot szereti hitből, bizalomból, választópolgárból. »Az értékvitákat nem a nyilvánosság előtt folytatjuk le, hanem azokat megfelelő helyre irányítjuk« – mutatta az irányt Orbán Viktor Kötcsén. Pécsett pedig a minap azt mondta: a választások után »nemzeti konzultációk sorát« indítják el. Minden fontos kérdésről konzultálnak majd a nemzettel. Az alapértékekről persze, mint látjuk, nem, arról majd értesítik a nemzetet, ha kikristályosították őket. (...)
»Nevezhetjük a Nemzeti Konzultációs Testületet Hazafias Népfrontnak is« – hangoztatta a Fidesz elnöke 2005-ben egy kisoroszi fórumon. És már hogyne nevezhették volna, amikor a testület élére szimbolikus alakként Pozsgay Imrét állították, a Hazafias Népfront egykori vezérét, az állampárt utolsó és az utódpárt első frontemberét. Orbán úgy magyarázta a helyzetet, hogy »amíg csak egyetlen párt volt, és valaki azzal nem értett egyet, de akart valamit cselekedni, annak kellett a Hazafias Népfront«. Ez a mondat tartalmilag ugyan abszurd, hiszen az állampárt a népfront képében indult és győzött az egyversenyzős választási csatákban, de itt nem a tartalom az érdekes, hanem a jelzés: úgy vesszük át az állampárti intézményeket (és kádereket), mintha azok állampártellenesek lettek volna.”