Villáminterjú Orbán Viktor miniszterelnökkel

Nagy fasz ez a Bede, de jól áll neki...

Az eredményeiket és az ország állapotát látva, más vakargatta itt a t*két, nem Orbán. De azért köszönjük, Bede úr!

Előre bocsátom: „Sem utódja, sem boldog őse, - Sem rokona, sem ismerőse - Nem vagyok senkinek,” – ami pártjainkat, jelöltjeiket illeti. Végtelenül bántottak a tegnap esti és éjszakai híradások, melyben az OVB-t és az OVI-t okolták az igazolással szavazásra vonatkozó jogszabály következményéért, s egymásra mutogatással vádolták őket. Bízom benne, hogy a Fidesz-KDNP joghoz (is) értő kiválóságai feloldják ezt a hisztériát, és elismerik mind az OVB, mind az OVI munkáját. Az OVB a jogi képtelenséget előidéző helyzetben a legkisebb rossz mellett döntött, az OVI pedig, annak ellenére, hogy az ominózus jogszabály szíven döfte – végig helyzete magaslatán állt! (Az igazolással szavazásra vonatkozó szabály egyébként csak a technikai lebonyolítás tekintetében igényel kiegészítő rendelkezéseket.) Gratulálok a Fidesz-KDNP-nek és a LMP-nek! (Ha Fidesz-KDNP lennék a környezetvédelemmel foglalkozó leendő minisztérium (egyik) államtitkári posztját felajánlanám az LMP-nek.) Megfogott az az alázat és szerénység, mellyel Orbán Viktor – kit 1989 óta kedvelek, hol jobban, hol kevésbé –, pártja választási eredményét fogadta, s melyre kérte pártja tagjait, szimpatizánsait. Így legyen, mert van teendő e téren. Az LMP-ben látom azt a szellemiséget, mely – esetleg – balközép pártként, társadalmunk mérlegének másik serpenyőjében ellensúllyá fejlődhet. Az MSZP és a Jobbik eredményét a jövőre nézve – remélem nem a távoli jövőre! –, a viszonylag alacsony szavazatuk ellenére is veszélyesen magasnak tartom. Meglátásom szerint az elmúlt 20 év alatt parlamentjeink, a parlamentjeinket alkotó pártok, országgyűlési képviselőink cselekvése, mulasztása termelte ki a Jobbikot! Vessenek számot, s döntsék el, melyikük milyen arányban „harcolta ki” azt a társadalmi elégedetlenséget, melyet a Jobbik képvisel. Végtelenül sajnálnám, ha Bokros Lajost elveszítenénk! Nem állunk mi olyan jól, mint ahogyan az elmúlt húsz évben sorra kivégeztük legjobb koponyáinkat, Pozsgay Imrével kezdve! A második fordulóra: Az MSZP-nek és a Jobbiknak a jelenlegi egymáshoz viszonyított aránya nem bomolhat meg. Édestestvérek! Nem Káin és Ábel! Mindkettő: 1 Káin! – Ez az egyik érv. Változatlanul állítom: a Fidesz-KDNP-nek – most – egyedül kell elérnie a 2/3-os parlamenti többséget, melynek társadalmi-gazdasági szükségességét nem részletezem. Mégis! Meg kell említsem a prozidenciális köztársaság kiépítésének igényét! (Lásd: az USA modelljét. Teljesen felesleges két (az OGY elnökkel együtt három) közjogi méltóság fenntartása!) Ez a másik és döntő érv. Nyilvánvaló: a második fordulóban csak a Fidesz-KDNP jelöltjére adjuk voksunkat. Nem ájtatoskodás részemről, mert világ életemben azt vallottam: segíts magadon, s az Isten is megsegít, de a választás reggelén azt kértem a Jóistentől, országunk patrónusától, a Szűzanyától, Jézustól és az összes védőszenttől – tisztítsák meg a fejünket, hogy végre olyan választási eredménye szülessen, mely hazánk érdekét szolgálja. Talán az sem véletlen, hogy Szent György napját követő napra esik a második forduló!

De vajon ez alatt a nyolc év alatt, mijét vakargatták az országnak? Avagy: történhetett volna velünk jobb dolog is.