Úristen, jó ez nekem?

„Ezek szerint a parlamentben a kultúráért kíván politizálni?

Szerintem ennél nagyobb ügy nincsen. A gazdaság és munkanélküliség fontos dolgok, de ezek másod-, harmadrendű ügyek ahhoz képest, hogy a lélek és a szellem milyen állapotban vannak egy populációban. Ha a szellem állapota rendben van, akkor az visszahat a gazdaságra. Továbbmegyek, az egy gazdasági húzóágazat lehet, ha az emberek ugyanúgy rászoknának, mint a cigarettára vagy az alkoholra. A cigaretta vagy az alkohol jövedéki adója nélkül az állam nem tudom, hogy milyen állapotban lenne. Ha a kultúra olyan helyzetbe kerülne, hogy az emberek nem tudnának nélküle meglenni, az végül visszahatna a gazdaság más ágaira is. Az emberek mindjárt jobban éreznék magukat. Abbamaradna ez a pesszimizmus, a nyafogáskultúra, panaszkultúra, az ellenségkultúra, a gyűlölködés. Ha a kultúra radikálisan más pozícióba kerülne, egy őrületesen erős motorja lehetne az életnek.

Mikor változott meg ez önben, hogy ezt a parlamentben is képviselné?

Ez egyáltalán nem változott meg bennem.

A korábbi nyilatkozatából úgy tűnt, hogy eleinte inkább csak a kíváncsiság hajtotta, és ilyen komoly szerepet nem kíván vállalni.

Eleinte tényleg csak tolni akartam az LMP szekerét, de abban a pillanatban, amikor kiderült, hogy ilyen helyzetbe kerültem - mert ellentétben másokkal én nem tepertem azért hogy bekerüljek a parlamentbe -, akkor arra gondoltam, hogy lássuk, mit lehet itt tenni? Persze nem egy csapásra változott ez meg. Még ma is felriadok úgy hajnalban, hogy úristen, jó-e ez nekem?”