„Az MSZP nem tehet mást, mint hogy ellenzékből támogatja az egészségügy, az adóügy, a nyugdíj és a közigazgatás reformjait, ha komolyan gondolja, hogy Magyarország nyugat-európai típusú demokrácia kell legyen. A szocialistáknak be kell bizonyítaniuk, hogy nem a zsigeri ösztönökre, a hatalom megszerzésére, a politikai ellenfél ellehetetlenítésére koncentrálva politizálnak, hanem szakítanak az eddigi ellenzék politikájával, félreteszik a gyűlöletkampányt, helyette okos és hasznos érvekkel segítik a kormányzást. Azt adják, amit az elmúlt nyolc évben – mindannyiunk hatalmas kárára – nem kaptak meg. Ha nem így, nem konstruktív ellenzékként viselkednek, akkor valóban ránk szakad a magyar átok, sosem lesz vége a politikai hadviselésnek, és belefulladunk a gyűlölködésbe.
Egy modern, európai baloldalra vár az a feladat is, hogy megmutassa: a szabadság és a társadalmi egyenlőség nem feltétlenül egymást kizáró két fogalom, amely nem illeszthető össze elvszerű és ugyanakkor pragmatikus politizálással. Egy társadalomnak, amely nyitott azokra a rasszista, irredenta és homofób nézetekre, amelyek történelmünk során annyi szörnyű tragédiához vezettek már, meg kell ismernie azokat az európai modelleket, amelyekben a tolerancia, az egyenrangúság és mások szabadságának tiszteletben tartása alapján működik a szociális piacgazdaság. Az északi országokat említem elsőként, amelyek a kirekesztés elleni politikában és az egyenlőségpárti társadalompolitikában az élen járnak, bár tudom, hogy a skandináv modell annyira távol áll a hazai rendszertől és közgondolkodástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Ami ott norma, az nálunk legfeljebb vékony, civilizációs máz. S amíg ez így van, addig nehéz valódi változásról beszélni.”