Parlamenti vagy társadalmi támogatás?

„A Fidesz egyes politikusai és a párthoz közel álló véleményvezérek az elmúlt két ciklusban napi politikai érdekek miatt – akár szándékuk ellenére vagy attól függetlenül - sokat tettek azért, hogy a képviseleti demokráciába, a parlamenti felhatalmazásba vetett bizalmat gyengítsék. Nem volt túl okos és messzire tekintő ötlet 2004-ben és 2009-ben azt sugallni, hogy egy demokráciában elfogadhatatlan a választás nélküli kormányalakítás, mint ahogy hosszú távon ön- és közveszélyesnek gondolom azokat a mondatokat is, amelyek a »népakaratra« hivatkozva a népszerűségét elvesztő kormány jogszerűségét kérdőjelezték meg (érdemes elolvasni Körösényi András írását, különösen a 111-113. oldalakon). Mindez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne lehetett volna rossz, elutasító véleménye bárkinek a kormányról vagy a hatalom megtartásának módjáról, sőt, akár erősen kívánhatta is a politikai helyzet gyors változását, ám antidemokratikusnak láttatni a parlamenti bázisra alapozott kormányzást olyan aknának tűnt már akkor is, amelyre később még a Fidesz is könnyen ráléphet.

A társadalmi támogatottság, a magas népszerűség, a kinyilvánított választói akarat kétségkívül megkönnyíti egy kormány helyzetét. Egy ilyen környezetben lényegesen egyszerűbb elmagyarázni, megértetni a döntéseket, akár olyanokat is, amelyekkel amúgy eleve nem szimpatizálna a lakosság jelentős része. Ha azonban a közvélemény-kutatási adatokban olvadni kezd esetleg a Fidesz fölénye, s már nem csupán a kétharmad, de akár az abszolút többség is veszélybe kerülne egy »most vasárnapi« választáson, a korábbiakhoz hasonló hibának tartanám, ha a párt ellenfelei bosszúvágyból vagy bármi más megfontolásból közjogi következményeket követelő erős kijelentéseket tennének. Nem vagyok idealista, komoly esélyét látom annak, hogy így lesz, de azt azért érdemes észrevenni, hogy mindez hosszabb távon klasszikus vesztes-vesztes szituáció lehet.”