Most vasárnap: LMP vagy MDF

„A nagypártok mellett kampányolók között egzotikus populációt képeznek azok a kollegáink, (mint például a Magyar Narancs szerkesztői), akik szerint a Fidesznek az az MSZP lenne a »demokratikus ellensúlya«, amely csak az elmúlt fél évben két kereskedelmi rádiófrekvencia elosztásakor működött együtt olajozottan »ellenfelével«, átengedte a Fidesznek a közrádió elnöki pozícióját, végül a Fidesszel és a Jobbikkal együtt próbálta megakadályozni az MDF fővárosi listájának felállítását. Itt szokott előkerülni az a rettenetes mondás, hogy a kispártokra leadott szavazatok úgymond elveszhetnek. Nos, itt jegyeznénk meg, hogy az MSZP-re leadott voksok esetében az elmúlt hónapok eseményei után az a veszély áll fenn, hogy azokat viszont ellopják. (...)

Ha a szeretnénk túljutni az elmúlt évek bizonyos szempontból Simicska Lajos és Puch László, más szempontból pedig Nyakó István és Szijjártó Péter nevével fémjelezhető időszakán, nem maradhatunk otthon, bármekkora is a kísértés. Közkeletű tévedés, hogy aki otthon marad, az a Jobbikra szavaz. A helyzet ennél rosszabb - aki otthon marad, az a Jobbikot is naggyá tevő politikai gyakorlat, röviden a kétpárti elkúrás folytatására szavaz.

Ha viszont elmegyünk választani, de nem Vona Gáborban látjuk a kétpárti mutyiszisztéma ideális felszámolóját, akkor nem marad más választásunk, mint - minden fenntartásunkat félretéve a két kis párt valamelyikére szavazni. Az LMP-re és az MDF-re leadott voks nem ezen pártok melletti állásfoglalás, hanem üzenet a jelenlegi helyzet előidézőinek, hogy politikájuk folytathatatlan. Félreértés ne essék: mindkét párttal szemben komolyak a fenntartásaink. Az LMP-ről egyre kevésbé tudni, hogy ellen tudott-e állni az ancien régime SZDSZ-közeli hajótöröttjeinek, akik tavaly nyár óta igyekeznek felkapaszkodni hajójukra. Az MDF esetében a helyzet rosszabb: róluk tudjuk, hogy nem sikerült nekik a kapukon kívül tartani az SZDSZ utolsó elnökét és környezetét.

Ennek ellenére azt javasoljuk Olvasóinknak, hogy az idei országgyűlési választás első fordulójában e két párt közül válasszanak. Az LMP mellett szól, hogy a párt - a MIÉP 1998-as bejutása óta először, a Jobbik sikerével egy időben - első, nem szélsőjobboldali erőként valóban kívülről indulva kísérel meg demokratikus programmal az Országgyűlésbe jutni; színre lépésük ráadásul egy olyan időszakra tehető, amikor egy ilyen kísérletre nem mutatkozott sok esély. Az LMP programja demokratikus és EU-konform még akkor is, ha piacpárti-szabadelvű szerkesztőségünknek komoly fenntartásai vannak garantált minimáljövedelemmel és hasonlókkal fémjelzett gazdasági populizmusukkal, valamint egyes vezetőinek »tb-mentő« múltjával szemben.

Az MDF legnagyobb, és talán egyetlen erénye, hogy miniszterelnök-jelöltje a mostani első vonalbeli politikai szereplők közül az egyetlen, akiről elhisszük - időnkénti emlékezetkiesésével együtt is -, hogy amit mond, azt komolyan gondolja. Az egyetlen, aki a többiekkel szemben (a többiekbe ezúttal sajnos az LMP is beletartozik) nem könnyű álmot ígér, az egyetlen, aki alappal emelhet majd szót a Fidesz esetleges szószegései, ígéreteihez aligha passzoló kormányzása ellen.”