„Igen, a magyar jobbközép nem hibátlan. Mint ahogy a magyar balközép sem. Igen, a győztesek között vannak olyanok, akiknek inkább a nem demokratikus ellenzékben lenne a helyük. A vesztesek között is, csak ott nincs alternatíva, gyakorlatilag nem létezik a kommunista párt, amely ezt jelenthetné. Igen, a kétharmad csábítása erős lesz - de a magyar jogrendszerben nem kell kétharmad a rossz kormányzáshoz és a hatalommal való visszaéléshez - lásd még korrupció. Ezt az elmúlt vagy tizenöt évben megtapasztalhattuk.
De amikor igazi sorskérdésekkel kerül szembe egy nemzet - és a fasizmus veszélye igazán ilyen -, akkor az ebből adódó feladatoknak, az ebben való együttműködésnek minden mást felül kell írnia.
Éppen ezért elengedhetetlen a demokratikus parlamenti pártok - írjuk le, melyek azok: a Fidesz, az LMP és az MSZP (még mielőtt valaki megkérdezi: ABC sorrendben) – összefogása a szélsőségek ellen, azok ugyanolyan karanténba zárása érdekében, mint ahogy ez Európa szerencsésebb országaiban történik. Mert a szélsőjobb elszemtelenedett és veszélyessé vált.”