„Én már azt se nagyon értem, hogy ha egyszer a választásra jogosult nyolcmillió 34 ezer 394 emberből ötmillió 328 ezer 102-en nem a Fidesz–KDNP-szövetségre szavaztak listán, tehát az ország választásra jogosult polgárainak pici híján kétharmada, azaz 66,31 százaléka egyáltalán nem jelezte abbéli óhaját, hogy a mostani győzteseket látná szívesen kormányon, akkor hogyan lehet mégis nemzeti egység kormányáról meg háromharmadról beszélni. Hanem én magunkat sem értem.
Itt van mindjárt az adó. Kövér László nemrég jelentette be egy lakossági fórumon, hogy ebben az évben az új kormány már semmi esetre sem fog adót és illetéket csökkenteni. Az úgynevezett, de soha nem definiált liberálbolsevik médiában azonnal megszólaltak a győzelmi harsonák, hogy tessék, még készen sincsen az új kormány, és máris kiderül, hogy hazudtak. Nyolc éven át nyomták az azonnali adó- és járulékcsökkentést, tavaly ősszel, egészen pontosan 2009. november 10-én, 20 órakor Orbán Viktor az ATV-ben jelentette ki, hogy „lesz 2010-ben egyszeri, nagyarányú adócsökkentés, ha a Fidesz kerül kormányra”.
Azon, hogy én az életben bármiféle politikai szerveződéstől bármiféle ígéretet vagy racionális lépést számon kérjek, már rég túl vagyok. Hanem a saját reakcióink. Hogy most felháborodás helyett tulajdonképpen örülni kellene az adócsökkentés elmaradásának. Feltéve és megengedve, hogy az adó meg az illeték nem tudja, mi az, hogy politika, és olyan szép mondásokat se ismer, hogy „ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó”, továbbá hogy a tavalyi közgazdasági alapképlet ma is ugyanaz: akkor, ha az előző kormány alatt képtelenség, őrültség, sőt öngyilkosság lett volna az adócsökkentés, akkor nyilván ma is az, ergo aki nem csökkent adót, az racionálisan jár el. Ebből következően tehát most azt kellene hűvös tárgyilagossággal rögzíteni, hogy végre, legalább ebben a tárgykörben megjött a Fidesz esze. De nem.”