„A miniszterelnök személye aligha kérdéses. Ez ma evidenciának tűnik, noha valójában teljesítmény. Négy éve, a bukta után bizony forrongott, búslakodott a Fidesz-közösség. A párt akkori borzalmas kampánya miatt, a láthatóan szerepet játszó (falusi Elvis, stb.), önazonosságot csak nyomokban tartalmazó Orbán Viktor szereplésének láttán magam is afféle legjobban hasznosuló Gyurcsány-ellenes protestszavazatot adtam a Fideszre. Mindennemű lelkesedés nélkül, kicsit nehéz szívvel. Kósa Lajos akkoriban mondta, hogy 2010-ben már nem lehet Orbán Viktorral nekivágni a választásoknak. Aztán kiderült: lehet. Mi az, hogy! Nagyon is.
A Fidesz-kampány most is olyan persze, amilyen lenni szokott. Kókadt emberkék ácsorognak. Hogy védjük meg a munkahelyeket, meg az egészségügyet, stb. Lenőtt, hidrogénezett hajak, bolti eladók, ilyesmik. Félreértés ne essék, semmi baj a bolti eladóval, ám tény: azt a harminc körüli, városi, szellemi szabadfoglalkozású (vagy mi az istennyila a firkászság) emberkét, aki vagyok, nemigen szólítják meg.
Ezért is örömteli, hogy az Orbán Viktor plakát más betűtípussal, más minőségben készült. Persze lehet okoskodni, hogy azért, mert a jobbikosok számára is hiteles Orbán, ezért le kellett választani a pártról, amúgy vizuatíve, de az a plakát megfontoltságot, erőt, eleganciát sugall. Minőséget. Az meg engem is megszólít. Ahogy a nyilatkozatok is. Orbán - ahogy Kéri László is megpendítette nemrég - fejlődött. Segítségére volt persze, hogy a Jobbik kihúzta a Fidesz alól a szittyavilágot, nem is csoda, hogy Orbán hitelesebb így - végre nem kell egyszerre jobbszélre és középre is udvarolnia. Hosszú idő óta először azonosnak látszik önmagával.”