Gyűlöletmócsing

„Ha ennyire kemény legény vagy, Bede Márton, ha ennyire falhoz vágott a magyar nemzeti gyász, mit gondolsz, mondjuk a néhány nappal ezelőtti holokauszt-emléknapról? Kritikus elméd mennyire képes elviselni, hogy még egy gyásznappal megterhelték az ország népét? És vajon mikor olvashatunk leleplező írást tolladból a magyarországi zsidóság fájdalmáról, valami olyasmire gondoltam, mint amit a magyar–lengyel barátság szétzúzására követtél el. Vagy őket szóba hozni sem mered? Persze hogy nem. Nagyon jól tudod, mit szabad leírnod, és mit nem, a többi csak süket duma.

Komolyan el kellene gondolkodni azon, hol húzódik az internetes demokrácia jogi és erkölcsi határa. Néhány napja a Kuruc.info a következőt írta: »Daróczi Dávid öngyilkos lett. Legyen hát példaképe minden cigánynak!« Undorító. Bede Márton most éppen ilyen gusztustalanul törölte bele a cipőjét a magyar és a lengyel nemzetbe. Régen, a világháló előtti korban az ilyesfajta írás el sem jutott egy-egy szerkesztőségig: már a portás páros lábbal rúgta ki a Bede-féle kis gyűlöletmócsingokat. Ma viszont blogot írnak, „tényezők” a maguk szubkultúrájában, és ami a legfurcsább, az Index egyébként minőségi emberanyagból gyúrt főszerkesztője sem billenti fenéken egy ilyen aljas kirohanás után.”