Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
Fulladjon meg Bojtár B. Endre főszerkesztő azért a szemétségért, amit minden idők legjobb magyar magazinjával művelt.
„Mi volt a legcikibb a 2010-es választásban? Az OVB összeomlása? A Fidesz-henger? A szakállas szociológusok leváltása multiknál dolgozó, de multiellenes ördögpálcásokkal? A halálosan fejbebotoxozott Lendvai Ildikó kataton kubatovozása? Egyik sem jutott a közelébe sem annak a sajtótörténeti pillanatnak, hogy a Magyar Narancs, a magyar újságírás legendás megújítója, a kritikus hang, az okos beszólás, a megvesztegethetetlen majomkodás hazai elterjesztője ez után a nyolc év után szerkesztőségi cikkben szólított fel az MSZP támogatására.
Fulladjon meg Bojtár B. Endre főszerkesztő Veres János árnyalt fénytörésében azért a szemétségért, amit minden idők legjobb magyar magazinjával művelt. A vezércikk MSZP-s részéhez Bojtár az erős fénytörés miatt elfelejtette odaírni, hogy itt az elmúlt nyolc évben Magyarországot a teljes gazdasági és morális csődbe vezető pártról van szó, amelyik minden demokratikus idők messze legrosszabb kormányzati teljesítményét és legtöbb korrupciós ügyét produkálta.
Tőlem lehet szeretni az MSZP-t, naná, mindenkinek szíve joga, rosszabb ember lesz tőle, de hogy egy Magyar Narancs ilyen színvonalú érvek alapján szeresse, az szánalmas. Ami ennél is szánalmasabb, az az, hogy a tulajdonos-főszerkesztő Bojtárnak teljesen elszállt a realitásérzéke, így a választások első fordulójának estéjén a magyar főszerkesztői karból egyedül ő jelent meg smúzolni az MSZP-székházban, ahonnan már Kolláth Olyan Még Nem Volt, Akinek Én Ne Nyitakoztam Volna György is elmenekült.”