A csoda, úgy tűnik, bekövetkezett, most már az a kérdés, hogy mihez kezdünk vele.
„Orbán tavaly novemberben Kecskeméten arról beszélt, azért szeretne tisztán fideszes kormányt alakítani, hogy »egyedül, rossz kompromisszumok nélkül« vezethesse az országot. Ez már önmagában a kizárólagosság igényét sugallja, vagyis azt, hogy a másokkal való együttműködés csak rossz kompromisszumokat takarhat, jókat, előremutatókat nem. (Kétségtelenül ügyesen játszott rá arra, hogy az MSZP és az SZDSZ korábbi vitái kapcsán a közvéleményben összecsúsztak a terméketlen veszekedés és a demokratikus vita határai.) Ugyanitt azt is fejtegette, hogy »csoda lenne a Fidesz kétharmados győzelme«. A csoda, úgy tűnik, bekövetkezett, most már az a kérdés, hogy mihez kezdünk vele.
(...)
Orbán Viktor már túl messzire vezette híveit, nyomasztó parlamenti támogatottsága pedig végképp elhomályosíthatja a kétharmaddal való élés alapkövetelményét: a hatalmon lévőktől elvárható önkorlátozás és a kompromisszumkeresés igényét. (Gyakran hivatkoznak az 1994-1998 közötti koalíció kétharmados többségére, viszont nem elfelejtendő, hogy ez az időszak az önkorlátozásra jóval több példát szolgáltat, mint a minősített támogatottsággal való visszaélés kísérleteire.) A folyamatot a társadalom érzékelhető – a rend, a jövedelembiztonság és a gyarapodás iránti – igénye fel is gyorsíthatja, legalábbis rövid távon.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Egyre több ország szeretné, ha véget érne a háború.
Hétfőn még Donald Trumppal folytatott megbeszélést a magyar miniszterelnök.
A Bloomberg szerint a legjobb helyzetben a magyar miniszterelnök van.
...illetve jó esély mutatkozik a háború lezárására, az új gazdaságpolitika pedig komoly növekedést és béremelkedést fog hozni az előttünk álló esztendőben.
A minden érzékszervre ható élmény egy másik valóságba repíti majd a nézőket.
Rodrigo Ballester, az MCC Európai Tanulmányok Műhelyének vezetője szerint „ami most történik, az olyan, mintha elkoboznák a nemzeti hatásköröket az európai értékekre való hivatkozással”.
