„Immár sokadszor le kell szögeznem, hogy a Bokros Lajos által évtizedek óta hangoztatott elvek, amelyeket rendszeresen kifejt írásban és szóban is, tökéletesen lefedik mindazt, amit angolszász típusú konzervativizmusnak neveznek. Büszkén vállalom, hogy a mi elvrendszerünk szerves részét képezi a szabadelvű hagyomány, szemben politikai versenytársainkkal, ezért nyilvánvalóan liberálisabbak vagyunk sokuknál. Sajátos, hogy ezt a fajta szabadelvűséget ma oly gyakran vádként olvassák a fejünkre. Ám nem lennénk szabadelvűek, ha ezt túlságosan a szívünkre vennénk… (...)
A legegyértelműbben el kell mondanunk, hogy sem miniszterelnök-jelöltünk, sem programunk nem bukott meg! Egy választás ugyanis nem erkölcsi, még csak nem is szakmai ítélet személyek és programok fölött. Ha van bűne a magyar politikai osztálynak, elsősorban a Fidesznek, az az, hogy erkölcsi kérdéssé, a jó és rossz harcává silányította és hazudta a politikai alternatívák, programok közti választást.
Nem az MDF programja, hanem politizálása bukott meg, az MDF mint párt szenvedett megsemmisítő vereséget. A pártnak és vezetőinek el kell végezniük a politikai értékelés felelősségteljes munkáját, és le kell vonniuk a következtetéseket. (...)
A mostani időszak a cezúra, vagyis a rövid számvetés és lélegzetvétel ideje. Magyarország hatalmas kihívások előtt áll, amelyekhez lehet államközpontú, autoriter, antikapitalista és antiliberális módon és lehet a rendszerváltozás szellemiségének megfelelően szabadelvű és konzervatív módon is közelíteni. Ma csak az előbbinek vannak hívei az Országgyűlésben, a politikai közép lakatlan. A szabadelvű konzervatívoknak ezért nem csupán lehetőségük, de kötelességük is, hogy egymásra találjanak, és a következő években bebizonyítsák, hogy nemcsak tudják, mit kell tenni az ország felemelkedése és a szabadság kiteljesítése érdekében, hanem birtokában is vannak az ehhez szükséges politikai eszközöknek és képességeknek.”