Egy valóban megújuló baloldalnak nagyon nehéz lesz közösséget vállalnia a parlamentben ülő szocialisták többségével.
„Az MSZP sem most ért válaszúthoz, csak most szűnik meg MSZMP-nek lenni. A pártot más-más szükséghelyzet kergette mindig reformlázba. A Bokros-csomag, amelyre ma már büszkék, ugyanolyan szorításban született, mint Gyurcsány Ferenc 2006-os félkész, sok szempontból improvizált nekirugaszkodása, amelyről éppen Őszödön derült ki, hogy csak ő gondolja komolyan – mert lehet ugyan, hogy a frakció ott döbbent rá bizonyos riasztó számokra, de miniszterelnökük téziseiről lehetett fogalmuk, hiszen mást sem tett, mint írta őket. A Bajnai-évet sem más, mint a kényszer szülte. A pénzügyi tűzoltás egyetlen pillanatra sem emelkedhetett szerkezetátalakító programmá.
Egy valóban megújuló baloldalnak nagyon nehéz lesz közösséget vállalnia a parlamentben ülő szocialisták többségével, és nem azért, mert nem demokraták, hanem, mert egyszerre vált hiteltelenné a párt baloldalisága és ürültek ki modernizációs törekvései, pontosan azért, mert a »legkisebb rossz« mentén egyiket sem voltak képesek alkotó módon képviselni. (Vasárnap éjjel – talán píárosai tanácsára – Mesterházy Attila már elnökségi társak nélkül, egy sebtében összeállított, fiatal, de ismeretlen csapattal a háta mögött beszélt.)
Az ellenzéki hadviselés keltette klíma szintén nagymértékben hozzájárult a teljes kudarchoz. A Fidesz bárdja megállás és válogatás nélkül ütötte-vágta Gyurcsányt, nem kímélte a kormánypártokat, a bizalmi tőke kétségkívül hamar elfogyott, a bárd szüntelen és sokszor elővigyázatlan suhogtatásával ugyanakkor létrejött az a fajta »le velük!«, amivel a Fidesznek is meg kell majd küzdenie.”