„A tét: A választás három nagy kérdése közül kettőre választ kaptunk, azt, amit korábban írtam: az MSZP megelőzte a Jobbikot, az LMP bekerült, az MDF nem. A harmadik kérdés, a kétharmad ügyében is alapvetően helyesnek bizonyult a prognózis: valahol a határon lehet a végeredmény.
Siker és kudarc: Ha megnézzük az értékelési opciókról szóló korábbi írást, láthatjuk, hogy a várakozásokhoz képest az MDF-en kívül mindenki többé-kevésbé elégedett lehet. Az MDF története legrosszabb eredményét érte el (1998-ban 2,8 százalékot szereztek, de a Fidesszel közösen indított jelölteknek köszönhetően 17 mandátumhoz jutottak), elhibázott kampánya után azonban ez nem meglepő. Az EP-választási eredményekhez képest az MSZP, a Jobbik és az LMP is javított, a Fidesz ugyan valamelyest visszaesett (a Fidesz az egyetlen párt, amely esetén most a közvélemény-kutatások többsége is felfelé tévedett), de történelmi győzelme után - a kétharmadra is esélyesen - nem hiszem, hogy csalódott lehetne.
Meglepetés: Két héttel ezelőtt azt írtam, hogy ha lesz meglepetés, akkor azt leginkább az LMP-től várom. Az új politikai erő lényegesen többet ért el, mint az egyszerű bejutás: Budapesten 12,76 százalékot és 4 listás mandátumot szerezve a Jobbikot is megelőzték, de a hét és fél százalék körüli országos eredményük is jelentős meglepetés, több, mint például az SZDSZ és az MDF 2006-os teljesítménye. Nem mellékekesen: a Fidesz 1990-es példája után most másodszor fordult elő, hogy egy párt száznál kevesebb egyéni képviselővel bekerüljön a parlamentbe.”