„A magyar kórházak lassan összeroskadnak az egészségtelen étrend által okozott betegségek súlya alatt. Radikális változást? Igen, azt szeretnék. Teljes kiőrlésű lisztből készült kenyeret látni a magyarok asztalán, friss gyümölcsöt, friss idényjellegű zöldségeket, megfizethető biotermékeket és a nyilvános helyeken a dohányzás betiltását. Nem kellene feltenni azt a kérdést ebben a közvélemény-kutatások földjének is nevezhető országban, hogy az új Országgyűlés tagjai közül hányan dohányoznak? És hányan dohányoztak a régiben? Olykor, amikor liberalizmusom éppen kihagy, a cigarettát a legundorítóbb és legveszélyesebb kábítószernek gondolom.
Vajon melyik szervezet fenyegeti ma Magyarországon leginkább az állampolgári jogokat? A Jobbik, az ÁNTSZ vagy az APEH? És kik a legveszélyesebb terroristák? Gyalogosként és kerékpárosként úgy vélem, hogy a szép, új autópályákat és a magyar fővárost elárasztó ifjú és agresszív autóvezetők, akik azon nyomban rádudálnak és ráordítanak a másik vezetőre, ha az udvariasan lelassít és átenged valakit az úttesten. Szerény véleményem szerint ezek az emberek ijesztőbbek, mint a legtöbb fekete ruhába öltözött cserkészfiú és cserkészlány, aki a Magyar Gárda tagjának nevezi magát.
A választások első fordulója után eljött az ideje, hogy kipukkasszunk néhány olyan, mérges gázzal megtöltött lufit, amelyet az északnyugatról érkező, metsző szél sodor gyors ütemben felénk. Mindegyik lufi kliséket szállít. A nyugati sajtóban dolgozó kollégáim és liberális barátaim közül sokan előszeretettel keseregnek a Magyarországon lábra kapó neofasizmus miatt. Figyeljék csak meg, Magyarországra mostantól meghirdetik a vadászszezont azok, akik perverz örömüket lelik abban, hogy az országot amolyan fasiszta, antiszemita paradicsomnak festhetik le. A The Sunday Times már el is kezdte.”