„Sokan tették és teszik fel nekem a kérdést: megérte? Érdemes volt vállalni a gyötrelmesen gyönyörű szolgálatot, hiszen le kellett nyelni vele a folyamatos támadást, gyalázkodást, hazaárulózást? Nos, a válasz egyértelmű: ezerszeresen megérte. Életem végéig büszke leszek arra, hogy a Magyar Köztársaság demokratikusan választott kormányát szolgálhattam. Amit tettem, azért vállaltam, mert szeretem a hazámat. Örökre hálás leszek a sorsomnak, hogy ott lehettem, amikor autópályát, kórházat, egyetemet avattunk.
Amikor a világ vezető hatalmai - az Európai Bizottság elnöke, a német kancellár, a francia köztársasági elnök, az EBRD elnöke és sokan mások - gratuláltak a magyar reformokhoz, a költségvetési konszolidációhoz, egyúttal megbecsült szövetségesként tekintve a magyar kormányra. Ott voltam, amikor határon túli magyar, egyházi és világi iskolák igazgatói, könyvtárak és színházak vezetői köszönték meg, hogy soha ekkora támogatást nem kaptak még az anyaországtól, amikor aláírtuk a Déli Áramlat-szerződést és amikor Budapesten volt a Nabucco-konferencia.”