A második forduló gyorsértékelése

„Mostantól már mindenkit a jövő érdekel, bár azért még lehet majd bogarászni az adatokban (aki ilyesmire vállalkozik, annak a felfedezéseit a hozzászólások között nagy örömmel várjuk). Az első nyilatkozatok alapján is látszik, hogy az MSZP a következő hetekben feltehetően magával lesz elfoglalva, a belső harc elkerülhetetlennek tűnik. A köldöknéző szocialisták mellett így a két új politikai erő kap lehetőséget, hogy az első hónapokban ellenzéki pártként bizonyítsanak; láthatóan mindketten készülnek is erre, bár friss parlamenti erőként először még meg kell ismerkedniük majd az Országház alaprajzával.

A Fidesz-KDNP páratlan – bár nem példa nélküli – hatalmat kapott, de ehhez az elsöprő többséghez óriási felelősség is társul. Bár akadnak olyanok, akik szerint az országban egyáltalán nincs „csodavárás”, ha ez valóban igaz lenne és a választók csak „business as usual” módra tekintenének a kormányváltásra, Orbán Viktor nem beszélt volna ma este arról – amikor már nem kell növelnie a várakozásokat –, hogy forradalom történt és „a magyarok rendszert buktattak”. Az ország természetesen nem lett a Fideszé, de a hatalom - és az ahhoz társított remények-elvárások - szinte teljes egészében igen, s kapott is hozzá rögtön olyan ellenfeleket, akik politikai jövőjüket mostantól a kormány gyengítésében és állandó támadásában fogják megtalálni. Nem szeretem az éjjel-nappal emlegetett, leegyszerűsített „jó kormányzás” szlogent, de most az egyszer én is használom: sok függ ettől a következő években.”