A Jobbik nekrológja

„A Jobbik áhított szerepét kiírták a darabból. Emlékszünk, Szegedi Csanád arról beszélt, hogy a Jobbik úgy fogja zsarolni a Fideszt, ahogy az SZDSZ zsarolta az MSZP-t. Csakhogy nem lesz itt a Jobbik semmiféle mérleg nyelve, sőt úgy tűnik, Szegedi nyelve illetheti a kormányzópárt alfelét. Ülésnapokon, akár többször is.

Az LMP bejutása átírta a jól kitalált forgatókönyvet. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a Szocialisták balról, a Jobbik pedig jobbról szorítja a Fideszt. Gyurcsány be is ígérte, hogy Ludas Matyiként nem háromszor, hanem huszonháromszor adják vissza a hiriget, a Jobbikot használva nádpálcának. Csakhogy Ludas Matyinak nem volt off-shore számlája Cipruson. Így aztán a Jobbik-pálca is marad a sarokban, a bejárati ajtó mellett, hogy legyen mivel kipiszkálni a Camel-bakancs recéiből a kutyaszart. (...)

Mert bizony meg kell kérdezni a nagy elszámoltatoktól, hogy tessék mondani, hol az elszámolás a kampánypénzekről? Ugyan miből tetszettek összeplakátozni az országot, miből fizették a milliós bérleti díjakat, honnét volt a pártpénz? És ha netán kiderülne, hogy mégiscsak Záhony felé kell elindulni a titkos forrás után kutatva, akkor ebből bizony büntetőügyek lehetnek. Felsejlik a kép, ahogy Vona kőpapírollózik Zuschlaggal a séta előtt. És bizony az erkölcsi fölény Zuschlagnál lesz. Ő mégsem akarta a hazáját az oroszok prostituáltjává tenni.”