Gyurcsány és a szabadság

Nagy megnyugvás részemről, hogy a szenilis hallgatóság úgysem értett semmit a vezér tirádáiból.

"...Ugyanazok a toposzok, ugyanaz a felfogás köszön vissza..." Így van. Tehát, mit gyakorolnak azóta is a balosok? A hatalom megragadását, a célkitűzést, a folytonos programírást. Mindig terminusokra osztják...ötéves, négyéves, 100napos, hétmérföldköves. Világelsők benne. Ez utóbbit követelik meg folyamatosan a demokratikusan berendezkedni szándékozóktól is. A legfelső cenzúra jogát maguknak mindenkor fönntartják. Ebben rugalmasan, a kitűzött terv nem teljesítése nem mérvadó. A következő program pontjai helyettesítik a nem teljesített előző programpontokat, értelemszerűen. Erre gyúrnak illegalitásban, kormányzási szünetekben. A teljesítési határidők közötti időt pedig egyszerűen átpolemizálják, több-kevesebb erőszakkal, alapos kimosakodással a következő programmal való színrelépésig.

Végül is a számtalan jelző mellett elvitathatatlan a Gyurcsánytól, hogy ő a baloldal kedvenc politikai délibáb festője. Ha csak annyi lenne, akkor talán még sokan kedvelnék is, de hát azt se szabad elfelejteni, hogy ő kormányozta az országot annak a szakadéknak a szélére, ahonnan a Bajnai állítólag visszakormányozott bennünket. Az igazmondás mondjuk nem egy szocialista erény ahogy elnézem, de a szakadék szélében igazat adok a mostani miniszterelnöknek. És hát azért egy csarnoknyi nyugger van az országban, akik aktív életükben párttagként hasznosan hozzájárultak a fejlett cócalizmus építéséhez, pontosabban az akkori szakadék megközelítéséhez, emlékezzen mindenki vissza, akkor is volt egy miniszterelnök aki nagyjából visszakormányozta az országot. Ja és azért úgy sejtem akad ebben az országban egy csarnoknyi nyugger, aki nem szeretné ha megvizsgálnák, hogy miért is kap kiemelt nyugdíjat...

T'onképp' miről szól ez a cikk?