„A mostani választásnak még annál is nagyobb a tétje, hogy ki kormányoz. A tét az ugyanis, hogy a baloldal megkerülhetetlen politikai erő maradjon. Persze minden párt kormányozni szeretne, de a többpárti demokrácia lényege épp az, hogy olykor mi, olykor mások alakítanak kormányt. De most éppen ez: a valódi többpártrendszer van veszélyben. És nemcsak a voksok alakulásának spontán eredményeként, hanem tudatos politikai szándék folytán. Hiszen a Fidesz nyíltan hirdeti egyetlen párt bebetonozásának programját, a Jobbik meg vita helyett az erőszakban hisz. Ha pedig a parlament túlságosan egyszínűvé válik – pláne a szélsőjobb sötét tónusaival árnyékolva –, akkor egyszínű lesz a szellemi élet és a közgondolkodás is. Akkor idegennek bélyegezhetik a más módon gondolkodókat, durvább vagy finomabb módon szívhatják el a levegőt a politikai versenytől, akkor nincs semmilyen ellenőrzése a hatalomnak.
Nem fogom gyereknek nézni a választót, és azt mondani: gyere velünk, és garantálom, hogy mi leszünk kormányon. De azt hittel mondom: gyere velünk, hogy Magyarországon mindig nyitott legyen a verseny, hogy legyen erős védőbástyája a demokráciának, hogy ne kelljen majd másodrendű állampolgárnak érezned magad. Az a bizonyos kétharmad sem elvont jogfilozófi ai kérdés. A kétharmad azt jelenti, hogy a birtokosa dönti el: visszaállítja-e a sorkatonaságot, fenntartja-e a polgármesterek közvetlen választhatóságát, meghosszabbítja-e a választási ciklust, vagy hogy az élettársi közösség, amilyenben minden második fiatal pár él, másodrangúnak, megvetendőnek számít-e majd. A demokrácia nem értelmiségi szalonok vitatémája, nem kékharisnyák sznobériája, hanem nagyon is gyakorlati kérdés.”