„Képzeljük csak el: hétfő reggelenként ül Gyurcsány minisztériumi szobájában Mesterházy, Arató, Ujhelyi és Zuschlag. – Volna egy pályázatom a... – szólalt meg egyszer Zuschlag. – Hagyd abba, ez konkrét ügy! Mint az elmúlt öt hónapban minden héten, ma is a 2025-ig tartó stratégiát beszéljük meg! – ripakodott rá Mesterházy. Hát, Münchausen báró tanulhatna tőlük. (...)
Mesterházy eddig megúszta a jogi felelősségre vonást. A politikai felelősséget azonban vállalnia kellene. Ki a felelős a minisztériumban, hogy Andráska és Zuschlagék éveken át el tudták intézni ott a támogatásokat? A portás? Komolyan senki nem gondolhatja, hogy a bűnszövetségben, nagy értékre, folytatólagosan elkövetett, iparszerű pályázati csalás bűntettét hosszú időn keresztül a minisztérium vezetőinek tudta nélkül el lehet követni. Gyurcsány Ferenc miniszternek és Mesterházy Attila államtitkárnak minden tisztességes demokráciában viselnie kellene a politikai felelősséget. A szocialisták egyikből miniszterelnököt, a másikból miniszterelnök-jelöltet faragtak…
Mesterházy szerint az MSZP egy becsületes párt, becsületes emberek értékközössége. Ha ez igaz lenne, akkor az általa irányított pénzosztási gyakorlatot ismerve nem lehetne az MSZP miniszterelnök-jelöltje. Az MSZP azonban Hagyó, Hunvald, Gyurcsány, Veres és Zuschlag pártja. Meg is találta a hozzá illő miniszterelnök-jelöltet.”